Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)

24. Mindennél nagyobb! - 4,30-32 ítélet ennek csak negatív oldala: aki nem fogadja hittel az evangéliumot (1,15), az kimarad Isten országa öröméből. 24. Mindennél nagyobb! 4,30-32 (Mt 13Jlk; Lk 13,18k) (30) És szólt: Mihez hasonlítsuk Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk azt? (31) Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetették a földbe, kisebb minden magnál, amely a földbe kerül, (32) de amikor elvetették, felnő és nagyobb lesz minden veteménynél, és nagy ágakat hajt, úgyhogy fészkelni tudnak árnyékában az ég madarai. Vö. a 32. v.-hez: Ez 17,23; 31,6; Dán 4,7-9.17k; Zsolt 104,12 A nagyszinoptikusok ezt a példázatot a kovászról szóló hasonló értelmű példázattal egy párban közlik. A kettős példázat Jézus stílusához tartozhatott (vö. pl. 2,21k), ami viszont nem jelenti azt, hogy minden párosítás eredeti. Lehet, hogy a mustármag és kovász példázatot Jézus kapcsolta egybe és csak a Márk előtti gyűjtő szakította szét a párosítást, mert a mustármag példázata jól illett a másik két vetés-példázathoz. A szinoptikus összehasonlítás azt mutatja, hogy a példázatnak több változata volt az őskeresztyénségben, ami viszont bizonytalanná teszi az eredeti jézusi forma megközelítését. Lukács nyilván Q-ból veszi át. Ez a változat rövidebb, szövegileg simább, mint Márké. Több kutató szerint ez állhat közelebb az eredetihez. Máté kombinálja a márki és a Q-változatot. Márk szövege annyira nehézkes nyelvtanilag, hogy néhány kutató két variáns egybedolgozására gondol. Mások viszont éppen a nyelvtani egyenetlenségekből próbálnak következtetni az eredeti arám szövegre. Ez esetben Márk szövege eredetibb, s Lukács egyszerűsítette a hagyományt. Ez a valószínűbb (lásd később!). - Altalános az a vélemény, hogy a példázatot záró, ótestamentumi utalás (32b.: fészkelni tudnak árnyékában azégmadarai") későbbi kiegészítés, akárcsak az előző példázatban (29. v.). Jézus példázataiban ugyanis sehol sem találkozunk egyébként hasonló utalással. 30 Ismét a példázatgyűjtemény kezdő formuláját találjuk: „és szólt" (vö. 26. ν.). A példázatot bevezető kettős kérdés sémita stílussajátosság (vö. Ézs 40,18). A rabbikra jellemző. Célja, hogy együttgondolkodásra késztesse a hallgatókat, s egyben kiemelje a tárgy egyedülálló jelentőségét, amit a következő kép, hasonlat vagy példázat csak megközelítőleg ír le. A kérdés nem csupán a mustármagra utal előre, hanem az egész példázatra (εν τι vi παραβολή = en tini parabolé). 91