Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)
Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)
23. Magától ! - 4,26-29 országa eljövetelét biztosítani, sürgetni vagy éppen kikényszeríteni. így a farizeusok a törvény feltétlen megtartásával, a zélóták fegyveres erőszakkal. Amint az elvetett mag nincs többé a földmíves hatalmában, hanem magától nő és érik be, úgy Isten országa eljövetelének eseménye is túl van minden emberi képességen és lehetőségen („maga sem tudja, hogyan "/). Olyan csoda, amely egyszerre csak itt van, megtörténik „magától" (az αυτοματος = automatos-hoz vö. ApCs 12,10) s az embernek nincs más dolga, sem lehetősége, mint hogy csodálkozó örömmel felfedezze, ahogy a földmíves az érett szemet a kalászban. A példázatnak ez a mondanivalója - anélkül, hogy az „ember" allegorikus utalás volna Jézusra - Jézusnak azt a mélységes nyugalmát tükrözi, amellyel egészen Istenre hagyatkozik és tőle vár mindent. Érthető, hogy a húsvét utáni egyházban újabb súlypontokat kapott a példázat. Most vigasztalja, biztatja azokat, akik nyugtalankodtak, elcsüggedtek Jézus visszatérésének, Isten országa dicsőséges megjelenésének késése miatt. Ezért megnő a „türelmesen váró" földmíves szerepe („alszik és felkel, éjjel és nappal"). Ismétlődik és részletesebb lesz az érés folyamatának leírása (27. v.: „kisarjad és felnő" - 28. v.: „először sarjat, azután kalászt"). Lehet, hogy ekkor került a példázathoz a 29. v., amely Isten országát ótestamentumi idézet segítségével azonosítja Isten végső ítéletével. Ezek a vonások arra vallanak, hogy Jézus példázatát apokaliptikus keresztyének alkalmazták saját helyzetükre és fogalmazták újra. Az eredeti mondanivaló megmaradt, de az új szituációhoz alkalmazva kibővült: nincs ok a csüggedésre! Isten vetése biztosan beérik! Isten maga gondoskodik erről. Nem a mi gondunk! Most még az érés folyamata tart. A vetés és aratás közötti idő. De ha ez letelik, azonnal megkezdődik az aratás, azaz Isten végső ítélete. Addig türelmesen kell várnunk, mint a földmívesnek. Márk összefüggésében a példázat ismét új alkalmazást nyer. Ennek irányát adta meg 4,21-25. Isten országa Jézus megjelenésével már a jelen valósága (1 la v.). De még teljes értetlenség veszi körül. Maguk a tanítványok sem tudják, miről van szó, akárcsak a földmíves (vö. 13.v.: ουκ οιδατε = ouk oidate és 27. v.: ουκ ονδεν = ouk oiden). De az értetlenség ideje egyszer véget ér. Isten országa titkát (11a v.) felfedezik majd, mint a földmíves az érett szemeket. De ez nem az ő érdemük, teljesítményük lesz. „Magától", azaz Isten kegyelme által történik. Mindig Isten csodája az, hogy ha valaki Jézusban felismeri az Isten kegyelmes jelenlétét. Mikor s hogyan történik ez? Majd Jézus halála és feltámadása által. Akkor kezdődik az „aratás". Az „aratás" (9ερισμος = therismos) az apokaliptikában az ítélet képe (vö. Mt 13,30.39; Jel 14,15). A missziói keresztyénség viszont a misszió munkáját jelölte vele (vö. Mt 9,37k; Lk 10,2; Jn 4,35). Amit Jézus keresztre vivő földi útjában „vetett", annak a húsvét utáni világra szóló evangéliumhirdetésben van az „aratása". Ez a példázat márki értelme is. Ebben a missziói értelmezésben tehát az aratás nem ítéletet jelent, hanem örömöt. Részesedést Isten mentő, gyógyító, bűnbocsátó hatalmában, amely Jézusban jelent meg és amelynek húsvét után az evangélium a hordozója. Az 90
