Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)

21. A példázatok célja és az ige sorsa - 4,10-20 részletes, allegorizáló magyarázatot fűztek hozzá (14-20). vk.), amely a példázatot az őskeresztyén igehirdetési gyakorlat kérdéseire alkalmazza. Ez a konkretizálás a példázat elérhető legrégibb értelmezése. Ezért mi is - Márkhoz hasonlóan - ezzel az őskeresztyén alkalmazással együtt értékeljük majd magát a példázatot. 9 A későbbi magyarázattal egyidőben kerülhetett a példázat szövegéhez az „akinek van füle a hallásra, hallja!" felhívás is. Ez mintegy indokolja a magyarázat szükségességét és jelzi, hogy a példázat nem mindenki számára érthető, csak akinek Isten már megnyitotta a fülét. A magyarázat tehát Isten ajándéka. A korábbi „halljátok!" (3. v.) felhíváshoz képest itt egy bizonyos szeparatív zártság érvényesül, ami az apokaliptikus keresztyénségre volt jellemző. Az ő körükben lett a példázatok értelmének történeti bizonytalansága teológiai jellegű titokká. Nem véletlen, hogy ez a „halló fülekre" apelláló felhívás néhány szinoptikus helyen kívül (Mt 11,15; 13,43; Lk 14,35) csak a Jelenések könyvében található (2,7.11.17.29; 3,6.13.22; 13,9). Ez az apokaliptikus perspektíva a háttere a következő szakasznak is, amelyet Márk a példázat és annak magyarázata közé ékel, de maga a magyarázat is hordoz apokaliptikus vonásokat. 21. A példázatok célja és az ige sorsa: 4,10-20 (.Mt 13,10-15,18-23; Lk 8,9-15) (10) És amikor egyedül volt, megkérdezték öt a körülötte levők a tizenkettővel együtt a példázatokról. (11) És azt mondta nekik: Nektek adatott az Isten országának titka; azokhoz a kívül levökhöz pedig minden példázatokban jut el, (12) hogy nézvén nézzenek és ne lássanak, és hallván halljanak és ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne bocsáttassék nekik. (13) És azt mondja nekik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan értitek meg majd mind a többi példázatot? (14) A magvető az igét veti. (15) Az útra hullottak azok, akiknek vetik az igét és mihelyt meghallják, azonnal jön a Sátán és elragadja a beléjük vetett igét. (16) Hasonlóképpen, a sziklás helyre vetettek azok, akik, mihelyt meghallják az igét, azonnal örömmel fogadják azt, (17) de nincs bennük gyökér, hanem állhatatlanok. Azután, amikor nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal elesnek. (18) És mások, a tövisek közé vetettek: ezek azok, akik hallották az igét, (19) de a világ gondjai, a gazdagság csábítása és egyéb vágyak közbejönnek, megfojtják az igét és az gyümölcstelenné lesz. (20) A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallgatják az igét és befogadják és teremnek harmincszorosát, hatvanszorosat és százszorosát. Vö. a 12. v.-hez: Ézs. 6,9k; Jn 12,40; ApCs 28,25kk. 80