Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)

19. Jézus példázatokban tanít - 4,1-34 válik lehetővé, mert Istent nem lehet emberi fogalmakkal kifejezni egészen. Róla ebben a világban szükségképpen csak példázatokban lehet szólni. Ε kinyilatkoztatás-értelmezés azonban - néhány igazságmozzanata ellenére - kevés a példázat-teória megoldásához. Márk ugyanis nemcsak a példázatok titkáról tud, hanem annak feloldásáról is (vö. pl. 4,34). A példázatok rejtettsége tehát nem egy állandó kinyilatkoztatási séma, hanem egy átmeneti fogalom, amelynek határa, érvényességi területe (ideje!) van. A másik megoldás ekléziológiai irányban, tehát az egyházfogalom felől közelíti meg Márk példázat-teóriáját. Eszerint Márk az őskeresztyénségnek arra a tapasztalatára reflektál itt, hogy az egyház igehirdetését nem mindenki értette meg és fogadta be. Mi ennek az oka? Két indoklást is olvasunk. Az egyik szerint az ige elutasításában Isten ítélete megy végbe, befogadása viszont Isten ajándéka (lik vk.). így különül el az ige által az egyház és a világ, vagyis a „kívül levők" tábora. A másik indoklást a magvető példázatának magyarázata adja, amely az igehallgatók felelősségét hangsúlyozza (14— vk.). - Csakhogy ez a zárt, szűk körű és statikus egyházfogalom egyáltalán nem jellemző Márkra. Ez a megoldás azt sem veszi figyelembe, hogy Márknál nemcsak a „kívül levők", hanem a tanítványi kör is értetlen (vö. 4,13; 7,18; 8,17k!). Mindkét megoldás közös hibája, hogy Márk példázat-értelmezését közvetlenül a húsvét utáni helyzetre, tehát Márk jelenére vonatkoztatja. Ez azonban nem Márkra, hanem csak az általa felhasznált hagyományanyagra illik. Márkra éppen az jellemző - s a szöveg értelmezésének nehézsége is ebből adódik -, hogy a húsvét utáni szituációt tükröző hagyományanyagot Jézus földi útjának összefüggésébe állítja, s a példázatok rejtettségének érvényét Jézus földi útjának idejéhez köti. Jézus halálával és feltámadásával minden titok feloldódik és minden rejtély nyilvánvalóvá lesz. A példázatok rejtélyessége, vagyis hogy magyarázatra szorulnak, Márk számára már hagyománytörténeti tény. Ő viszont radikalizálja ezt a tényt, azaz mindenkire - tehát a tanítványokra is! - vonatkoztatja. Éppen így hárítja el a rejtély ekléziológiai feloldásának lehetőségét és azt a zárt egyházfogalmat, amelyben az egyháztagok, a „belül levők", különleges isteni titkok birtoklása révén különülnek el a „kívül levők" világától. Márk a példázatok titkát - éppen a tanítványok értetlenségének motívumával - a messiási titok képzetéhez kapcsolja s ezzel krisztológiai összefüggésbe állítja. A példázatok, akárcsak Jézus tanítása és egész műve, csak Jézus halála és feltámadása felől érthetők. Isten országának titka (4,11) maga a Megfeszített. A példázatok rejtélyének ő a kulcsa mindenki számára. Minden példázat benne nyer konkrét irányt és tartalmat. Nélküle a legvilágosabb példázat is rejtély marad. A példázat-teória tehát egy hagyományértelmező, hermeneutika! eszköz, amellyel Márk a példázat-hagyományt a messiási titok képzetének összefüggésébe állítja és krisztológiailag konkretizálja. 77