Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

VII. HARC A ZSIDÓKERESZTYÉN BEFOLYÁS ELLEN 3,1b—4,1 - 1. Ki tartozik az igazi Izraelbe? (3,1b —4a)

7 Az eredetiben „latreuein" áll, amely az áldozat bemutatásával együttjáró istentiszteleti szolgálat végzését idézi gondolatainkba. 8 V.o.: 2,26-nál mondottakkal! 9 A bizakodás alapja a „szarx" vagyis maga sz ember bűnös valójában. Ezt a szót Pál nem az ellenfeleitől kölcsönözte. Most már a saját terminológiáját használva ítéli el ellenfeleinek álláspontját. A „szarx" ebben az összefüggésben azt az embert jelöli, aki Isten munkája helyett a saját erőfeszítésére támaszkodik. Tulajdonképpen az embernek önmagába vetett hitéről van itt szó. (3,1b) Az apostoli szolgálat igen sokrétű feladat. Az evangéliumnak a még érintetlen területeken történő hirdetése mellett meg kell őrizni ott is az evangéliumot, ahol már talajra talált. A krisztushitre eljutott emberek előtt nemcsak az evangéliumhoz méltó (1,27) élet útjait kell feltárni, hanem magát az evangéliumot is újra, és újra, fáradhatatlanul hirdetni kell nekik, és újra és újra gondoskodni kell arról is, hogy az evangélium tisztaságát semmi meg ne rontsa. Az evangéliumnak nemcsak kezdetben kell legyőznie a hitetlenség nehézségi erejét. Ez a nehézségi erő a magát Krisztusénak valló ember életében is állandóan érvényesíti hatását, és ezért az evangélium tisztasága a keresztyének kezén is mindig veszélyben forog. Nem tarthatja tehát tehernek sem az igehirdető sem a gyülekezet azt a szüntelen teológiai fáradozást, amelynek a Krisztusban kapott kegyelem üzenetének tisztaságáért az egyházban folynia kell. Az evangéliumot ugyan mindig a változó és konkrét történelmi helyzetben kell megszólaltam, de az evangéliumot soha sem szabad túllépni. Az evangéliumnak ilyen értelmű ismétlése nem válhat terhessé az egyház számára, mert egyedül ez az evangélium teheti szilárddá. Egyedül az evangéliumban szilárdan meggyökerezett egyház ismerheti fel helyesen és gyakorolhatja jól feladatát, Isten és ember szolgálatát. Az egyház akkor szilárd, ha Isten teszi azzá. Isten pedig a Krisztus evangéliumán keresztül végzi megszilárdító munkáját. Ezért az egyház szilárdsága sohasem kívülről kerül veszélybe. Veszélybe csak önmagát sodorhatja, amikor letér a hit és szeretet evangéliumi alapjairól. A fát is csak akkor döntheti ki a vihar, ha törzsét féreg kezdte ki. De a féregrágta fát már a kis szellő is derékbe törheti. (2) Mivel az evangéliumnak ilyen kulcsszerepe van az egyházban, a gyülekezetnek szemmel kell lartania azokat, akik szólnak hozzájuk. Mert nem mindenki a Jó Pásztor hangját hallatja, aki Krisz148