Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

VII. HARC A ZSIDÓKERESZTYÉN BEFOLYÁS ELLEN 3,1b—4,1 - 1. Ki tartozik az igazi Izraelbe? (3,1b —4a)

tus nevében beszél. Jézus maga is sokszor figyelmeztette erre tanítványait: „Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket. Mert sokan fognak jönni az én nevemben, és azt mondják: én vagyok a Krisztus." (Mt 24,4—5) Nem tévesztheti meg a gyülekezetet az sem, hogy valaki a legjobb szándékkal közeledik felé. A jószándék sem menti azt, aki meghamisítja az evangéliumot, és ezzel tönkreteszi a gyülekezetet. Az ilyenekre bátran elmondható, hogy .„ebek", „gonosz munkások", akik nem a Körülmetéltségbe, hanem a „Kimcteltség"-be tartoznak, mert jószándékuk visszájára fordul, és ezt nem hajlandók belátni. Lehet, hogy az elnéző és kompromisszumra hajló keresztyének Pál becsmérlő szavait a szeretetlen és rosszemlékű „furor teologicus" megnyilvánulásának tartják. Ezeknek rá kell ébredniük arra, hogy a pogány nem tehet annui kárt a gyülekezetekben, mint az evangéliumot megrontó áltestvér. így kell látnunk a helyzetet akkor is, ha meggondoljuk, hogy Pál ellenfelei is őszintén keresték Krisztus útját egy átmeneti kor nehézségei között. Pál hangja azért vált élesre, mert az ellenfelei által választott út a törvényből indul ki, és nem az evangéliumból. Az evangélium kérdésében pedig még a szeretet nevében sem lehet alkuba bocsátkozni. A megcsonkított evangélium már nem evangélium többé. „Nincs más evangélium! — írja a galatáknak. De vannak némelyek, akik zavarnak titeket, és visszájára akarják fordítani a Krisztus evangéliumát. Ám ha mi, vagy egy angyal a mennyből hirdetné is nektek azon kívül, amit hirdettünk nektek, átkozott legyen!" (Gal 1,7—8) Az evangéliumot tehát nem Pál találta ki, és ezért még ő sem változtathat rajta. Az az Istené, és Istenre hivatkozva sem lehet más evangéliumra felcserélni. Az evangélium nem egy teológiai nézet a többi között, hanem az egyetlen és megmásíthatatlan, a teológiát éltető és megítélő szava Istennek. Bármilyen engedmény a törvény javára és az ingyen kegyelem evangéliuma kárára az egyház hitével együtt megrontja szolgálatát is. A törvény útja örömtelenné, önelégültté, ítélkezővé és elkülönülővé tesz, egy szóval: embertelenné. Egyedül az evangélium Isten könyörülő szeretetéről a Jézus Krisztusban fakaszthat alázatosságot, szeretetet és áldozatkészséget. Ezek nélkül senki sein élhet mások javára. (V.o.: 2,1—4) (3) Az apostol szavai nem merülnek ki az ellenfelei ellen intézett kirohanásban. Bávilágít arra is, hogy mit veszítenének a filippi keresztyének, ha feladnák az evangéliumot, és rátérnének a törvény útjára. A gyülekezetet megkörnyékező „gonosz munkások" azt tartották, hogy a korülmetélkedés elengedhetetlen jele az Isten 149