Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

V. INTÉS EGYSÉGRE SZOLGÁLÓ LELKÜLETBEN 2,1-18 - 2. Figyeljetek Jézus életútjára 1 (2,5-11)

Krisztus útja a halál melységébe (5) Az áthidaló vers szoros kapcsolatot tereint az apostoli intelmek és a krisztushimnusz között. Ez a szoros kapcsolat természetesen kihat a két rész magyarázatára, ahogy két egymás mellé festett szín is kölcsönösen megváltoztatja a másik tónusát. A krisztushimnusz ad súlyt annak az intésnek, amely a szolgáló szeretettel megvalósítandó egységre hívja fel a gyülekezetet. A kapcsoló mondat világossá teszi, hogy az apostol nemcsak példaképnek állítja' Jézus életútját a gyülekezet elé. Ez ellene mondana annak a meggyőződésnek, hogy a jó munkát egyedül Isten végezheti el közöttük (1,6 és 2,13!). A bénától nem várhatja el, hogy járjon. Az alázatos szolgálat útja nincs összhangban a bűnös emberi természet törekvéseivel. Ezért, amint azt az 1. versnél is láttuk, az 5. versben is intelmei nyomatékául Jézus váltságművére hívja fel a gyülekezet figyelmét: Arra törekedjetek egymás között, életviteleteket az határozza meg, ami Krisztus Jézusban történt veletek. így a himnusz hatalmas üzenetének sodrába állítja a filippi gyülekezetet is. Nem kíván tehát lehetetlent tőlük, amikor a szolgáló szeretet útjára hívja őket. Ezzel egyúttal szotériológiai jelentést visz Pál abba a himnuszba, amelynek egyébként látókörén kívül esik az „érettünk" szempontja. A himnusz eredetileg egyetlen ponton emelte fel magasztaló szavát: Arra a kérdésre válaszolt, hogy mit jelentett Jézus számára a vállalt életút. Pál azonban maga bátorít fel bennünket, hogy a himnuszban feleletet keressünk arra a kérdésre is, hogy Jézus életútja mit jelent a mi számunkra. Sőt, nemcsak magunkat állíthatjuk ennek a halált is vállalló szeretetnek hatósugarába, hanem az egész teremtett világot is (9 — 11.). Jézus életútja ugyanakkor irányt szab a közösségi élet számára is. A Krisztus által lehetségessé vált új élet tartalma a Jézus Krisztusra való formálódásunk. A benne gyökerező életnek a növekedési irányát is ő szabja meg. Ahogy Pál 2 Kor 3,18-ban írja: „az Ür képére formálódunk át..., ahogyan az Ür Lelkétől van." Gal 4,19-ben pedig ezt mondja: „Gyermekeim, akiket fájdalommal szülök, amíg ki nem formálódik a Krisztus tibennetek." Ilyen értelemben beszél Krisztus ,,mimézis"-éről, az evangéliumok nyelvén, Krisztus követéséről (1 Kor 11,1; Fii 3,17). A himnusz tehát Krisztus életútjában azt az utat is elénk tárja, amelyen járva kialakulhat a gyülekezetben a szolgálat életformája. 93