Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

V. INTÉS EGYSÉGRE SZOLGÁLÓ LELKÜLETBEN 2,1-18 - 2. Figyeljetek Jézus életútjára 1 (2,5-11)

(6) A himnusz műfaji sajátosságai közé tartozik a tömörítés. A levélbe iktatott himnuszban is tulajdonképpen csak vázlatát kapjuk Jézus életútjának. A vázlatnak nagy előnye, hogy a karakterisztikus vonásokat kiemeli. Hátránya viszont, hogy a részletek elmaradnak. A vázlatosság ne tévesszen meg bennünket. Egy életút vázlata ugyanis ellentéte a tervezett épület vázlatának. Míg az épület esetében a tervvázlatból bomlik ki a későbbi mű, addig az életút vázlata egy élet gazdag eseményeiből emeli ki a legfontosabb mozzanatokat. A himnusz alkotója is Jézus Krisztus egész életművének hatása alatt fogott Krisztust dicsérő dalba. Természetesen Krisztus életművébe nemcsak a földi életének eseményei tartoznak, hanem az is, amit a feltámadott Ür a gyülekezetek életében cselekszik. Az első keresztyének számára a kettő nem válik el egymástól. Kölcsönösen feltételezik és meghatározzák egymást. A himnusznak előbb említett tömörítő sajátossága bennünket is felhatalmaz arra, hogy tömör szavait feloldjuk Jézus egész életművének gazdagságával. Erre maga az apostol mutat példát, amikor a Krisztus haláláról szóló kijelentést pontosabbá teszi azzal, hogy azt a történelmi valóságnak megfelelően kereszthalálként említi. A himnusz Krisztus életútjának első állomását a történelmi lét határán túl, magánál Istennél keresi. Az út lefelé már Jézus születése előtt elkezdődött. Tudjuk, hogy az őskeresztyénségben nem minden krisztológiai tanítás látóköre hatolt el ilyen messzire, egészen a preegzisztencia előttünk elzárt világába. Márk evangéliuma például Jézus keresztségénél, illetve a Szentlélek elnyerése eseményénél indítja el a megváltó életutat. Ezt a szemléletet követi Péter apostol.is Csel 10,38 tanúsága szerint a Kornéliusz házánál elmondott beszédében. Eszerint a krisztológiai felfogás szerint Jézus a keresztségben lett Isten kiválasztottja, akit azután a feltámasztás aktusával emelt hatalomra, „tett Űrrá és Krisztussá" (Csel 2,36). Egy másik krisztológiai látásmód jelentkezik abban a tanításban, amely szerint már Jézus fogantatása is a Szentlélek által történt. Ebben az a meggyőződés jelentkezik, hogy Jézus életét kezdettől fogva az Istennel való különleges kapcsolat jellemezte. Ezt a felfogást már csak egy lépés választotta el attól a gondolattól, hogy ez a különleges kapcsolat már Jézus születése előtt megvolt közte és Isten között. Nincs szükség arra, hogy a különböző felfogások láttán krisztológiai zűrzavarra, vagy eltévelyedésre következtessünk. Ezek a krisztológiai állomások egy szükséges fejlődés, helyesebben kiteljesedés következményei. Ezt azonnal megértjük, ha megfigyeljük az 94