Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

V. INTÉS EGYSÉGRE SZOLGÁLÓ LELKÜLETBEN 2,1-18 - 2. Figyeljetek Jézus életútjára 1 (2,5-11)

hogy Isten Krisztust kegyelmesen megajándékozta („ekhariszato"). Ismeretlen nála a „mennyei-földi-földalatti" kategóriák használata is. A terminológiai eltérésnél is döntőbb súllyal esik a latba a himnusznak a páli teológiától sok tekintetben elütő álláspontja. Pál apostol krisztológiája elsősorban Jézus kereszthalálából és feltámadásából indul ki. A himnusz viszont olyan teológiai körökben keletkezhetett, amelyekben Krisztus megdicsőülése került előtérbe. Különösen is feltűnő, hogy a himnuszból hiányzik Jézus életművének a páli teológiára jellemző szoteriológiai vonatkozása (az „értünk"). A himnusz viszont inkább azt kívánja bemutatni, hogy Jézus életútja mit jelentett önmaga számára. Figyelembe véve ezeket a szempontokat, minden kétség nélkül megállapíthatjuk, hogy a himnuszt nem Pál írta, hanem azt átvette, mégpedig az őskeresztyénség liturgikus életéből. Ha Pál argumentációjában erre a himnuszra is támaszkodik, bizonyos, hogy a filippi gyülekezet is ismerte és használta azt. Pál többször is idéz a hagyományból és gyülekezeti liturgiából (1 Kor 15,1 — 10; Kol 1,15—20). Jellemző, hogy mindig olyan esetekben, amikor hitbeli vagy magatartásbeli eltévelyedést kell helyreigazítania. Szándéka nyilvánvaló: Éreztetni akarja a gyülekezettel, hogy tévedéseikkel nem vele, hanem az egész egyház meggyőződésével, sőt magával az Ürral kerültek szembe. De azt is megfigyelhetjük, hogy Pál ezt a hagyományanyagot meglehetősen szabadon kezeli, és kiegészíti a maga teológiai megjegyzéseivel. Ilyen kiegészítésnek tekinthetjük a Filippi-levél himnuszában a 8. vers végén álló értelmező sort: „mégpedig a kereszthalálig". Ez a sor kiesik a himnusz ritmusából, és a jellegzetesen keresztközpontú páli teológia jegyét viseli magán. Exegetikai megfontolásból ugyancsak Pál kezére valló kiegészítésnek kell tekintenünk a himnusz végén található doxológiát: „az Atya Isten dicsőségére". A himnusz teológiai üzenetének megértése a formai problémáknál is nehezebb feladat elé állítja az exegétákat. A himnusz ugyanis sok olyan fogalmat használ („morphé", „harpagmosz", „doulosz", „kenoun" stb.) amelynek pontos tartalmát nehéz meghatározni, mert ehhez az Újszövetség iratai kevés támpontot nyújtanak. Nehezíti a megértést az a körülmény is, hogy későbbi századok teológiai vitái (gnosztikus doketizmus elleni harc, a nagy krisztológiai viták, a kenózis-vita) során mindenki igyekezett a maga számára kiaknázni a himnusz kijelentéseit. 90