Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

V. INTÉS EGYSÉGRE SZOLGÁLÓ LELKÜLETBEN 2,1-18 - 1. Törekedjetek együtt egymás javára! (2,4 — 4)

hogy a gondolatainkat és cselekedeteinket rendező törekvéseink egy irányba mutassanak. Ahogy a mágnestűk sem akkor egységesek, ha egy nagy mágnestűbe olvadnak össze, hanem ha mindegyik mágnestű egységesen beáll a mágneses erővonalak irányába. Természetesen a hasonlatot helyre is kell igazítanunk. Mert míg a mágnestűk kénytelenek beállni a megfelelő irányba, addig az ember az ige megszólítására személyes döntésével „áll be" egyirányba mutató törekvésre. Pál az egység kérdését egy olyan ponton ragadja meg, amely kiutat jelenthet az emberi együttélés egyik súlyos ellentmondásából. A gyülekezetnek olyan közösséggé kell lennie, amelyben az ige belső kényszere fordítja a tagok ellentétes törekvéseit ugyanabba az irányba. (2b) Az apostol Isten igéjéből táplálkozó emberismeretével azt is felismeri, hogy a törekvéseink diszharmóniáját nemcsak a tájékozatlanság vagy a jóakarat hiánya okozza. A gyökerek a bűnös emberi természet talajába nyúlnak le, és ezért az igazi egység mindaddig nem valósulhat meg, míg meg nem szabadulunk bűnös megkötözöttségeinktől. A 2b—3a versek mondatanilag és tartalmilag is a törekvések harmóniájának feltételeit tárják elénk. Először is a gyülekezet minden tagjának ugyanazt a szeretetet kell tanúsítania egymás iránt. A hangsúly ebben az igényben nem a szeretet hőfokára, hanem az irányára kerül. A szeretet egyformán irányuljon a gyülekezet minden tagja felé. Tehát ne legyen személyválogató. Ezért az a szeretet, amelyről Pál beszél, több mint a mindig részrehajló, természetes emberi vonzalom. Nem is telik az embertől. Az ,,agapé"-t csupán ajándékul kaphatjuk, amikor Isten szeretete kiárad a szívünkbe a Szentlélek által (Rm 5,5), hogy kilendítsen arról a pályáról, amelyen önmagunk körül keringünk, és ráállítson a felebarátot körülvevő pályára. Ezenkívül a gyülekezetnek egy lélekkel kell törekednie az egységre. A törekvéseknek tehát az egység kérdésében is harmóniába kell kerülniük egymással. A közösség minden tagjának egy lélekkel, azaz vágyva és akarva, teljes érzelmi töltéssel kell törekednie az egység megteremtésére és megőrzésére. Ez csak akkor lehetséges, ha készek vagyunk sérelmeinket félrerakni, és ha nem azt hangsúlyozzuk, ami elválaszt, hanem ami összeköt. Mivel minden egységtörekvésnek sok nehézséggel kell megküzdenie, magától, értődő, hogy csak egy szívvel-lélekkel lehet célhoz érni. (3) Bűnös mivoltunk miatt a közösség tekintetében is kétfrontos küzdelemre kényszerülünk. Csak akkor kerülhetnek törekvéseink 80