Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)
V. INTÉS EGYSÉGRE SZOLGÁLÓ LELKÜLETBEN 2,1-18 - 1. Törekedjetek együtt egymás javára! (2,4 — 4)
ba kell vennie, és akkor az apostoli intés sem maradhat pusztába kiáltó szó. (2a) De a cél érdekében Pál a gyülekezet iránta megnyilvánuló szeretetét is latba veti. A filippi gyülekezet nem felejtette el, hogy Pál hirdette közöttük az életükbe oly nagy változást hozó evangéliumot. Ő vigasztalta, erősítette és tanácsolta őket. A gyülekezet nem egy tagja őrizhette személyes lelkipásztori munkájának emlékét. A gyülekezet is ragaszkodó szeretettel szerette lelki atyját, s mint mindenki, aki őszintén szeret, igyekezett minél több örömöt okozni neki. A fogságba küldött támogatással is ez volt a céljuk. Most azonban rá kell döbbenniük, hogy a szeretett apostol öröme még nem maradéktalan, s ha teljessé akarják tenni örömét, akkor engedelmeskedniük kell intelmeinek. A szolgáló élet belső előfeltételei Az Isten szeretetének hatalmas körképét, és az iránta mindig tanúsított szeretetüket azért kellett emlékezetükbe idézni, mert a gyülekezet életéből hiányzott a szeretet egysége. A nyomós érvek felsorakoztatásából kitűnik, hogy az egység hiánya nem csupán elhanyagolható szépséghiba a gyülekezet arcán. Az egységet Pál nem azért tartja szükségesnek, hogy a gyülekezet egységesen léphessen fel a „kívülvalókkal" szemben. Ha a gyülekezetből római falanx válna, akkor az egység erősítgetése helyett meg kellene bontani az egységet, mert a keresztyén gyülekezet feladata nem az erődemonstráció, hanem a szolgálat. A gyülekezet egységére azért van szükség, mert enélkül Isten jóakarata nem valósulhat meg sem a gyülekezet körén belül, sem azon kívül. A gyülekezet elé tűzött célokat ugyanis csak közösen, minden tag harmonikus összmunkájával lehet megvalósítani. Ha a test tagjai egymás ellen fordulnak, elfecsérlik ebben a harcban a szolgálatra kapott energiáikat. A közösséget bomlasztó bűnök azért olyan súlyosak, mert nemcsak rosszat okoznak, hanem a még meglevő jóakaratot is eredménytelenségre kárhoztatják. A gyülekezetnek a maga közösségi életében is át kell élnie a minden emberi együttélést próbára tevő nehézségeket. Az apostol a gyülekezet egységének megteremtése érdekében azt kéri a gyülekezettől, hogy mindannyian ugyanarra törekedjenek. Mert jól tudja, hogy valódi egység csak akkor jöhet létre, ha az a közösség tagjainak önkéntes és belső elhatározásából fakad. Ugyanakkor az igazi egységnek nem feltétele az egyformaság. Az a fontos, 79