Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

III. PÁL BESZÁMOL FOGSÁGÁRÓL 1,12-26 - 2. Pál fogságának kimenetele még bizonytalan (1,19-20) 53 Pál reméli, hogy minden Krisztus magasztalására fog történni

Krisztussal való közösség. Most már egészen nyíltan kimondja, hogy ennek a közösségnek, a Krisztust jelentő életnek tartalma számára a gyümölcsöző munka. A mérleg egyik oldalára tehát, melynek másik oldalán a nyereséget jelentő halál van, odahelyezi a rábízott szolgálatot. Jézus Krisztusban felismerte Isten szeretetét az ember és világa iránt, s tudja, hogv Isten nem adta át a földi élet teriiletét sem az életrontó hatalmaknak. Ezért szükség van még reá, hogy az evangélium és a szolgáló szeretet erejével hozzájáruljon a gonosz erők visszaszorításához. De tisztában van azzal is, hogy elköltözése után neki is ítéletre kell mennie. Az ítéletben pedig Ura egyedül azt fogja számon kérni, hogy a szolgálat révén az Istentől kapott kegyelem jó gyümölcsöket termett-e mások életében. (24) A mérleg nyelve végül is a testi élet felé billen. Bár neki sokkal jobb volna elköltözni, és Krisztussal lenni, Pál mégis a testben maradást tartja szükségesebbnek. A szeretet ideköti a földhöz, ahol annyi még az emberi nyomorúság és erőtlenség, hogy kegyes önzés volna elvágyakozni ebből a világból. Ha majd Isten elveszi tőle a szolgálat lehetőségét, örömmel elköltözik, de addig maradni akar. „Tiérettetek"— fűzi még mérlegelése végeredményéhez. Ezzel nem akarja leszűkíteni testben maradásának értelmét és szolgálatát a filippi gyülekezetre. De az egész levél személyes, meleg hangvételének megfelelően tudatni akarja a gyülekezettel, hogy élet és halállal viaskodva sem veszítette el őket szeme elől, és hogy a testben maradás mellett szóló végső elhatározásban fontos szerepe volt az irántuk érzett szeretetnek és felelősségnek is. Végig kísérve az apostolt vívódó gondolatain felmerülhet valakiben az a kérdés, hogy volt-e egyáltalán értelme az élet és halál mérlegelésének. Hiszen a elöntés nem a fogoly apostolon múlik. Sorsáról mások fognak dönteni. Pál azonban tudja, hogy neki is mint minden embernek meg kell vívnia a harcát a „lenni vagy nem lenni" kérdésével, mert a feleletre nem a halálban, hanem az életben van szükségünk. Pál magatartását is nagy mértékben befolyásolja majd a bíróság előtt mindaz, amit életről és halálról leszűrt önmagának. Magatartása viszont a róla szóló döntést befolyásolhatja. A filippi gyülekezetnek is nagy segítséget jelent, ha Pál gondolatai nyomán tisztázhatja magának élet és halál értelmét. A halál ténye általában kétféle magatartást vált ki az emberből. Vagy fél a haláltól, és ezért ragaszkodik az élethez. Vagy pedig belefáradt az életbe, és ezért a halált kívánja. Krisztus ismeretében egészen más eredményhez jutunk: Sövárgunk a halál után. mert az a teljességhez 65