Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

III. PÁL BESZÁMOL FOGSÁGÁRÓL 1,12-26 - 2. Pál fogságának kimenetele még bizonytalan (1,19-20) 53 Pál reméli, hogy minden Krisztus magasztalására fog történni

visz közelebb, és mégis ragaszkodunk az élethez, mert abban Istentől kapott tennivalók várnak. így az örök élet és földi élet, örök otthon és földi otthon nem kibékíthetetlen ellentétek már. A jól értett reménység tartást ad a szeretetnek. A szeretet pedig tartalommal tölti meg a reménységben folyó életet. (25) Miután Pál megértette és elfogadta azt a tényt, hogy szükségesebb szolgálata érdekében még e testben maradnia, a reá váró feladatokra fordítja figyelmét. Az élet oldalára húzza a mérleget az is, hogy a filippi gyülekezetnek is szüksége van még reá. A még elvégzendő feladatok számbavétele során az apostol gondolatai mélyén szolgálata szükségességének felismerése a megmaradás bizonyosságává érik: „Erről meggyőződve tudom, hogy maradok és együttmaradok mindannyiotokkal". Egyes kutatók (Michaelis) ebből a kijelentésből arra következtethetnek, hogy Pál már túl van a döntő tárgyaláson, és azon felmentették a vád alól. Eltekintve a 2,23-ban olvasható egyértelmű kijelentéstől, mely szerint pillanatnyilag Pál még semmi bizonyosat sem írhat ügye állásáról, ezek a kutatók szem elől tévesztik azt az utat is, amelyen keresztül Pál erre a bizonyosságra eljut. Először is belátja, hogy a reá váró feladatok miatt szükségesebb életben maradnia. Ez a belátás azonban nem emberi megfontolásokból, hanem Isten akaratának felismeréséből érlelődött meg benne. Ha pedig Isten is szükségesebbnek látja még a maradását, akkor bizonyosan keresztül is viszi akaratát. A végső döntés nem a bírák, hanem Isten kezében van. Az Isten akaratát kereső ember így juthat belső bizonyosságra egészen egyedi élethelyzetekben is anélkül, hogy helyzete kibontakozására nézve a legcsekélyebb külső jel birtokában volna. Ha az apostol életben marad, akkor egyúttal együttmarad a szeretett gyülekezettel is. Ezzel a filippiek felé fordított mondattal egyrészt tudatni akarja velük, hogy a szeretetnek és szolgálatnak régi, meghitt kapcsolatát továbbra is meg fogja őrizni örömükre és javukra. Másrészt pedig már ebben a mondatban sejteni engedi a 26. versben nyíltan is kimondott tervét: Életben maradása esetén újra meg akarja látogatni a gyülekezetet. Erre készteti vágyódása (1,8) a szeretett gyülekezet után, de az az apostoli munkájából leszűrt tapasztalat is, hogy a rábízott szolgálat hatékony elvégzéséhez szükség van személyes jelenlétére. Személyes érzéseinél most is nagyobb súllyal esik latba a szolgálat szempontja. Ezért látogatásának célját két egymással összefüggő célhatározói mellékmondatban foglalja össze. Filippibe menetele mindenekelőtt a gyülekezet 66