Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

III. PÁL BESZÁMOL FOGSÁGÁRÓL 1,12-26 - 2. Pál fogságának kimenetele még bizonytalan (1,19-20) 53 Pál reméli, hogy minden Krisztus magasztalására fog történni

Bizonyos, hogy Pál is ismerte ezt a gondolatkört, mert 2 Kor 12,4ben arról ír, hogy „elragadtatott a paradicsomba és hallott kimondhatatlan dolgokat". Különösen is mély nyomot hagyott a 'Jelenések könyvében a zsidó apokaliptikus hagyománynak ez a hajtása: „Láttam az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek az Isten beszédéért, és a bizonyságtételért, amit kaptak." (6,9). A „közbülső állapot"-ra vonatkozó gazdag hagyomány ellenére is azt kell mondanunk, hogy a „kívánok elköltözni és Krisztussal lenni" kijelentés nagyon kevés alapot nyújt ahhoz, hogy belőle Pál reménységeinek megváltozására következtethetnénk. Ha nem ismernénk a „közbülső állapot"-tal foglalkozó gondolatokat, nem jutnának eszünkbe ennek a helynek olvasásakor. Kétségtelen, hogy az apostol leveleiben most először veszi komolyan fontolóra, hogy még Krisztus eljövetele előtt bekövetkezhet halála. De éppen az a jellemző rá, hogy nem kezd spekulációkba a halálon túli létről, hanem megelégszik annak a kapcsolatnak hangsúlyozásával, amely földi életét is meghatározta. Krisztus szeretete elég garancia számára, hogy a vele való kapcsolat nem fog megszakadni a halál után sem. „Kicsoda választ el minket Krisztus szeretetétől?" (Bm 8,35) Ez az ujjongó bizonyság rejtőzik kimondatlanul a „Krisztussal lenni" kijelentés mögött is. Λ kérdés idői összetevőjét figyelmen kívül hagyja. Pálnak erre a „nagyvonalúságára" jellemző példát találunk 2 Kor 4,14-ben: „Aki feltámasztotta az Ür Jézust, az Jézussal együtt minket is fel fog támasztani." Nem vitatható, hogy ebben az esetben Krisztus feltámadása és a mi feltámadásunk között idői egybeesésről nem lehet szó. De Pál számára nem is ez a fontos. Egyedül az a fontos, hogy Krisztus sorsközösséget vállalt velünk, és ő ehhez a kapcsolathoz életünkben és halálunkban hűséggel ragaszkodik. A halál utáni életre vonatkozó összes többi kérdést nyitva hagyja. Egyedül arra épít, amire kijelentést kapott. Aki a „Krisztussal lenni,, tömör kijelentését spekulációkban oldja fel, az éppen ennek a kijelentésnek „punctum saliens"-ét hagyja figyelmen kívül. Pál reméli, hogy tovább végezheti a szolgálatát (22) Pál ügye kimenetelére gondolva mérlegre teszi a felmentés, tehát az élet folytatásának lehetőségét is. Amint az előzőekből kitűnt, neki személy szerint nyereséget jelentene a halál. Ugyanakkor azonban vonzza a földi élet is, mert életét tartalmassá tette a 64