Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

III. PÁL BESZÁMOL FOGSÁGÁRÓL 1,12-26 - 2. Pál fogságának kimenetele még bizonytalan (1,19-20) 53 Pál reméli, hogy minden Krisztus magasztalására fog történni

Pál reméli. hogy minden Krisztus magasztalására fog történni (19) Pál beszámolója új szakaszhoz érkezik. Most fogsága kilátásaira fordítja a szót. Arról az eddigiekből is tudtunk, hogy ügye tárgyalás alatt áll (1,13). A következő szakaszból kitűnik az is, hogy a hatóságok döntése további sorsáról még hátra van. Pál szerint a döntés két végletes eshetőséget, szabadulást vagy halált rejt magában. Ebből következtethetünk arra, hogy az ellene emelt vád rendkívül súlyos. Ha a bírák igazolva látják, akkor a legsúlyosabb büntetésnemet vonja maga után. Ha viszont felmentik, akkor már nincs ok arra, hogy továbbra is fogva tartsák. Mivel így az evangélium sorsa helyett a maga sorsa kerül előtérbe, ezek a sorok Pál legszemélyesebb vallomásaivá lesznek. Most derül ki, hogy mit jelent neki személyesen az evangélium. De a magánembert és Krisztus szolgáját most sem tudja szétválasztani önmagában. Csak míg az előzőekben az evangélium helyzetének szempontjából ítéli meg nehéz helyzetét, most saját sorsa eshetőségeiből kiindulva mérlegeli, hogy mi szolgálhatná legjobban az evangélium javát. Természetesen Pál nem tiulja, hogy mi vár reá. Az a tudás, amely szerint ügye kimenetele üdvösséges lesz, hitéből fakadó bizonyosság. Figyelemreméltó, hogy ügye kimenetelét egyedül az üdvössé«) szempontjából mérlegeli, és ezzel egy egészen sajátos kapcsolatot teremt életének várható, egyszeri fordulata és az üdvösség között. Mi köze lehet ügye kimenetelének az üdvösséghez? A kérdésre a „sothéria" szó gazdag tartalmának ismeretében adhatunk választ. A „sothéria" mindenekelőtt az ember és világ végső céljának, az Istennel való teljes és zavartalan közösségnek eschatológikus reménységét fejezi ki. A „sothéria", amelynek alapjelentése „szabadítás" nemcsak a végső boldog állapotot, az „üdvösség"-et, hanem a hozzá vezető drámai utat is kifejezi. A zsidóság várakozása szerint Istennek ez az üdvösséget hozó szabadítása a Messiás által az idők végén fog bekövetkezni. Ezen a ponton a keresztyén reménység döntő módon eltér a zsidó várakozásoktól. Az egész Üj testamentum ugyanis egybehangzóan tanúsítja, hogy az utolsó idő Krisztus halálával és feltámadásával máris elkezdődött, és az élő Ür szabadulást szerez a bűn hatalma alól ott és amikor az evangéliumot hittel fogadják. „íme, itt van a kegyelem ideje! íme, most van az üdvösség napja!" — ujjong fel Pál 2 Kor 6,2-ben. így hát, bár a teljesség ideje még hátra van, már itt a földön részesei lehe56