Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

III. PÁL BESZÁMOL FOGSÁGÁRÓL 1,12-26 - 2. Pál fogságának kimenetele még bizonytalan (1,19-20) 53 Pál reméli, hogy minden Krisztus magasztalására fog történni

lenizmusban és a hellenisztikus zsidóságban gyakran használt megszépítő körülírása a halálnak. Az „elköltözés" a „halál nyereség" és „meghalni jobb" kijelentésekkel együtt nagyon emlékeztet a görög filozófiai tradícióból ismert gondolatokra (Platón, Cicero, Epiktetosz). Ezek szerint a halál szabadulás a test börtönéből, a földi élet terhei alól. Epiktetosz például így vigasztalja azokat, akik belefáradtak az életbe: „Kedves Ember! Várj Istenre! Amikor ő jelt ad, és elbocsát téged ebből a kényszermunkából, akkor költözzél könnyű szívvel hozzál" (Epikt. Beszédek I.) Pál szavai valóban erre a gondolatkörre emlékeztetnek. De míg a pogány filozófus menekül az életből, Pált a Krisztussal való teljes közösség vonzza. A földi élet minden nyűge ellenére sem teher Pál számára, amelyet minél előbb le kell rakni, hanem a szolgálat lehetősége. 7 „Krisztussal lenni": Rendkívül tömören fejezi ki Pál halál utáni reménységét. Sok írásmagyarázó úgy véli, hogy Pál ebben a mondatban már eltávolodott a feltámadás reménységétől, vagy legalábbis feltételezi, hogy a halál és a feltámadás között még egy közbeeső állapot van. 8 Nyelvtanilag lehetséges a következő fordítás is: „a ti hitben való előmeneteletekre és örömötökre". Mivel az apostol a gyülekezettel való találkozás reménységéről beszél, a gondolatmenethez jobban illik, ha az örömre önálló hangsúly esik azáltal, hogv a hit szót az örömmel kapcsoljuk össze. 9 A „kaukhéma"-t jobb szó híján fordítjuk „dicsekedés

"-sei. A magyar szóban a komolytalan hencegés árnyalata is érződik. Pedig az eredeti szónak fontos szerepe van Pál érvelésében. Ezenkívül az eredeti szó inkább a dicsekvés tárgyát, mint magát a cselekvést jelenti. A „kaukhéma"-nak fontos szerep jut a zsidó kegyességben. Azt az alapot nevezi meg, amelyre hivatkozva az ember megállhat Isten és embertársa előtt. Ez az alap mindenek előtt olyan lelki érték, amely birtokosát mások fölé emeli. „Ha téged zsidónak neveznek — írja Pál Rm 2,17-ben — a törvényre hagyatkozol, és dicsekszel Istennel..." Pál is gyakran él ezzel a szóval, és pedig mindenekelőtt a zsidó kegyességgel vívott polémiájában. Elveszi az ellenfél fegyverét, hogy azzal küzdjön ellene. Bátran hivatkozik arra, hogy neki is, mint minden kegyelemből élő embernek van „kaukhéma"-ja (2 Kor 11,18). Felmutathat valóságos értékeket, teljesítményeket. Csakhogy mindezt Krisztus hozta létre életében kegyelemből. Ezért „aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék!" (1 Kor 1,31) 1

0 „Újra elmegyek": Arra enged következtetni, hogy most készül hozzájuk másodízben. 55