Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

III. PÁL BESZÁMOL FOGSÁGÁRÓL 1,12-26 - 2. Pál fogságának kimenetele még bizonytalan (1,19-20) 53 Pál reméli, hogy minden Krisztus magasztalására fog történni

Az evangélium előtérbe került a helytartóságon (12) Pál tudja, liogy a filippi gyülekezet őszinte aggodalommal kíséri figyelemmel az ő sorsát, és imádkozik érte (1,19). Nemcsak Pál hordozza őket szívében, hanem a gyülekezet is szeretett apostolát. Ezt az őszinte és nyílt ragaszkodást hálálja meg Pál azzal, hogy tapintatosan későbbre halasztja kifogásait a gyülekezet életét illetően, és mindenek előtt azt kívánja tudatni velük, ami eloszlathatja aggodalmukat. Nem tudjuk biztosan, hogy a gyülekezet aggodalma Pál személyének vagy az evangélium ügyének szólt. Pál mindenesetre azt akarja, hogy a gyülekezet is az evangélium szemszögéből ítélje meg a vele történteket. A maga sorsáról nem írhat sok vigasztalót. Elszórt megjegyzéseiből kivehető, hogy az eljárás még folyik ellene, s ennek kimenetele még teljesen bizonytalan (1,20). De személyes sorsát háttérbe szorít ja, és beszámolójában az evangélium helyzetének megítélésére teszi a hangsúlyt. Mert tudja jól, hogy a saját személye senkit sem vált meg. Erre csak az evangéliumnak van ereje. Ugyanakkor azonban azzal is tisztában van — ellentétben sok igehirdetővel —, Jiogy személye és saját helyzete elválaszthatatlanul összetartozik az evangéliummal és annak helyzetével. Személyes csődje vagy helytállása az evangélium meghátrálását vagy előmenetelét jelentheti. Az evangélium tart meg, de az evangéliumot emberek tartják. Pál tehát az evangélium szemszögéből ítéli meg helyzetét. Ha pedig így ítéli meg, akkor örömmel tudathatja a gyülekezettel, hogy az ő fogságát nem kell tragikusnak tartania. „Isten igéje nincs bilincsbe verve" (2 Tim 2,9). Elhallgatni, meghamisítani, megtagadni lehet, de ha megszólalhat, nem lehet útját állni. Mert „Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére" (Rm 1,16). Emberi dolog tehát külső veszélytől félteni az evangéliumot. Pál sohasem harcolt azok ellen, akik őt börtönbe zárták. Ha valaki ellen harcolt, akkor azok ellen vívta kérlelhetetlen szellemi harcát, akik eltorzították vagy kilúgozták az evangéliumot. Mert az evangéliumot és ennek következtében az egyházat csak ez tudja elerőtleníteni. (13) Pál beszámolt arról is, hogy fogsága egyenesen az evangélium előmenetelét, döntő térnyerését szolgálta. Mert csak így adódhatott alkalom arra, hogy ott is ismert legyen a Krisztus evangéliuma, ahová eddig ritkán tudott eljutni. Pál az evangélium hirdetésének a földrajzi dimenzióval együtt a társadalmi dimenzióját is szem előtt tartotta. Erre is vonatkozik az a megállapítása, hogy „Jeruzsálem50