Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)
III. PÁL BESZÁMOL FOGSÁGÁRÓL 1,12-26 - 1. Pál fogsága az evangélium előmenetelét szolgálta (1,12-18)
hatékonnyá válhasson. A fogalmazás a szeretet tárgy- és szakszerűségéi hangsúlyozza. A cselekvés helyes módjának megtalálásához lényegéhen két út vezet. Az egyik a zsidó ember módszere. Ezt találóan jellemzi Pál Rm 2,18-ban: „Megítéled, mi a helyes, mert megtanultad a törvényből." Az írástudó tehát minden új helyzetben a Thórához fordult útmutatásért. A görög ember viszont az értelmére támaszkodott, és a helyzet helyes felismerésével és tapasztalatai segítségével próbálta megtalálni a cselekvés helyes módját. Nem kétséges, hogy a pogánykeresztyén filippieknek ez utóbbit ajánlja. Ez a nyitottság a pogány ember szellemi világa felé jellemző az apostolra. Az erkölcsi ítélőképességet nem zsidó vagy keresztyén, hanem általános emberi sajátosságnak tartja (Rm 2,151), és ezért bátran él is a pogány etika egyes eredményeivel. Csak míg a görög ember autonóm módon használta értelmét erkölcsi tájékozódása közben, addig a keresztyén embernek a másik emberért felelős szeretet alá kell rendelnie. A szeretetnek és az értelmi tevékenységnek ez az összekapcsolása döntő fontosságú a keresztyén életben. Megszabadít ugyanis a kazuisztikától és az etikai hagyományok megkötöttségétől, és segít újra tájékozódni, a szeretet feladatait korszerűen meghatározni és gyakorolni egy mindig változó világban, hogy a szeretet valóban hatékony lehessen. (10b —11) Az egyre gazdagodó, egyre hatékonyabb szeretet gyakorlása nemcsak az ember földi életének ad értelmet. Az egyház Istennek az a népe ebben a világban, amely a jövőbe tekintve a „Krisztus napjára" vár. Tudja, hogy Ura egy ember által nem ismert, de meghatározott időpontban kilép elrejtettségéből, és akkor mindenkinek meg kell hajolnia előtte. Egyrészt örömmel várja Őt, mert akkor megszabadítja minden gonosztól, s minden jót, ami itt csak töredékes volt, teljessé tesz. Másrészt szent komolysággal tekint elébe, mert tudja, hogy az a nap a számadás napja is. (V.o.: Rm 2,6; 2 Kor 5, 10; Lk 8,17; Mt 25.) Pál ezt az aratás hagyományos bibliai képével szemlélteti, amikor az „igazság gyümölcséről" (terméséről) beszél. A célhatározói mondatszerkezet félreérthetetlenné teszik, hogv az igazságnak az a gyümölcse, amelyet Krisztus a számadás napján keresni jog, az egyre hatékonyabb szeretet cselekedetei. Ebből kiindulva az ítélet napján megkövetelt tisztaság és feddhetetlenség sem érhető valami elvont életszentség vagy világtól való tartózkodás makulátlanságának. Tiszta és feddhetetlen az lesz, akit nem érhet a szeretet lenség vádja. Ezért csak szeretetben élve 43