Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

II. HÁLAADÁS ÉS KÖNYÖRGÉS A GYÜLEKEZETÉRT 1,3-11

De a gyülekezetnek tudnia keil azt is, hogy a szolgálat útjának még csak a kezdetén van, és nem is fejeződik be szolgálata a Krisztus Jézus napjáig. Az „ama nap" vagy a „Krisztus napja" kifejezések arra az Isten által meghatározott, de előlünk elrejtett időpontra utalnak, amikor Krisztus kilép elrejtettségéből, hogy megítélje a világot, és átvegye az uralmat felette. A szolgáló gyülekezetnek erre a napra kell tekintenie, és nem legeltetheti szemét önelégülten a már elvégzett szolgálaton. A „Krisztus napja" sürget a szolgálatra, mert csak addig van idő a feladatok elvégzésére, mig az a nap el nem jön (Rm 13,11 — 14; Gal 6,10). Azon a napon pedig mindenekelőtt arról kell számot adnunk, hogy a kapott feladatot elvégeztük-e (2,16; 1 Kor 3,12 — 15). Ezért nem tekintheti a filippi gyülekezet sem befejezettnek szolgálatát a Krisztus napjáig. A szolgálat helyes betöltéséhez is szükség van az eschatológiai feszültség ébren tartására. Az elkezdett szolgáló életnek tehát folytatódnia kell, sőt egyre inkább ki kell teljesednie. A bűnös ember lehetőségeit ismerő apostol tudja, hogy erre a gyülekezetnek a jövőben sem telik erejéből. De meg van győződve arról, hogy Isten nem végez félmunkát. Ha Ő elkezdte a gyülekezet szolgálatra nevelését, ezt a munkát folytatni fogja, s be is fogja fejezni. Azért tud örömmel és bizakodva könyörögni a gyülekezetért, mert a gyülekezet szolgálatában a hűséges Isten keze nyomát fedezte fel. Nem mintha nem törhetne derékba Istennek a keresztyének között elkezdett munkája. Ezzel a lehetőséggel Pál is számol. De éppen ezért fordítja a gyülekezetről Istenre tekintetét, s azt akarja, hogy a gyülekezet is igy tegyen. Mert mindaddig, amíg az ember nyitott Isten felé, reménykedhet abban, hogy a szolgálat sarajdó vetése meg fogja érni az aratást is. Vallomás a gyülekezet iránti szeretetről (7) Az imádság fonala váratlanul megszakad, mert az apostol szíve mélyéről elemi erővel tör fel mindaz, amit a filippi gyülekezet iránt érez. Ezért most Istentől a gyülekezet felé fordul, és megvallja nekik szeretetét. Ez a rövid kitérő egy pillanatra felfedi előttünk gondolatainak hátterét, mélyen érző emberségét, és ezzel évezredek távolságán át is egészen közel férkőzik hozzánk. Egyúttal rátalálunk levelei vonzerejének egyik nyitjára. Még a legtárgyilagosabb sorait is, mint a vér az ereket, élettel tölti meg gazdag egyéniségének lírája. 37