Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

V. INTÉS EGYSÉGRE SZOLGÁLÓ LELKÜLETBEN 2,1-18 - 3. Istennek kell engedelmeskednetek! (2,12 — 18)

váltságait, de nem akarja vállalni feladatait. Szívesen magára veszi Isten kardjának szerepét, de ellenáll, ha ez a kard saját testébe metsz. Szívesen bemenne az ígéret földjére, de lázadozva tesz meg minden lépést, amely közelebb vinné hozzá, és alkalmassá tenné a bemenetelre. Emlékeztetve tehát a gyülekezetet a pusztában vándorló nép sorsára arra inti őket az apostol, hogy „mindent zúgolódás és habozás nélkül tegyenek". Most már nemcsak engedelmességet kíván a gyülekezettől, hanem arra is inti őket, hogy engedelmességük szívesen és örömmel vállalt engedelmesség legyen. Ügy engedelmeskedjenek, mint akik egyetértenek Isten akaratával. Nem véletlen, hogy az apostol az engedelmességet most a negatív oldaláról közelíti meg. Az Istennek való engedelmesség azért nehéz feladat, mert ellenkezik a mi bűnös természetünkkel. Ennek megértéséhez újra végig kell szaladnunk a levélben foglalt intelmek során. A gyülekezet most azt a konkrét feladatot kapta Istentől, hogy közösségi életében minden egyes tag részéről ugyanaz a törekvés érvényesüljön. Tehát •alázatosan mindenki a másik érdekét helyezze előtérbe, (lásd: 2,1 — 4!) De a szolgáló életformának ez az alapiránya áldozatot kíván, lemondást önző igényeinkről. A keresztyén életnek ez a keresztje valóban nehéz harccal jár együtt, mert más törekvés törvénye lakik tagjainkban. Arra is gondolnunk kell, hogy a gyülekezet tagjaiban is, mint minden emberben, erősen él a hatalom és az elismerés vágya. A visszájára fordult nemzedék pedig sem a gyülekezeten belül, sem a gyülekezeten kívül nem veszi észre mindig, és nem jutalmazza mindig kellőképpen elismeréssel az önzetlen szolgálatot. A szolga szerény posztján hamar elfoghatja Isten népét a zúgolódás. Amíg Izrael népe a viszonylagos egyiptomi kényelem és egzisztenciális biztonság után sóvárgott vissza, és hajlandó lett volna ezért Istentől kapott feladatokkal és nehézségekkel terhes szabadságát is felcserélni, addig a keresztyén gyülekezet a szeretet és szolgálat terhei ellen zúgolódik, és igyekezve mindenféle kibúvóval és ürüggyel szabadulni alóla vagy lealkudni belőle, habozik teljesíteni Isten jóakaratát. (15) A gyülekezetnek le kell küzdenie zúgolódását és habozását, mert ez oda vezethet, hogy Isten gyermekei szembefordulnak az Atyával, és elszakadnak tőle, azaz „ferde és fonák nemzedék"-ké válhatnak. A keresztyén ember életének újsága, öröme és kiváltsága altban van, hogy Isten Jézus Krisztusért, kegyelemből őt a szeretet és bizalom kapcsolatába fogadta, gyermekévé tette. „Azért küldte 8· 115