Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

BEVEZETÉS - 1. A Filippi-levél

állapítani. A 4. fejezetben olyan gondolatokat és fordulatokat találunk, amelyek az 1—2. fejezettel mutatnak rokonságot. De nem lehet ezt a 4. fejezet minden részéről elmondani. Ezért a kutatók nem tudnak egyetérteni abban, hogy az első levél testébe közbeékelt második levélhez a 4. fejezet mely részei tartoznak. Az bizonyos, hogy 4,1 még a 3. fejezethez tartozik, mert annak végső következményeit summázza. Nem tudni viszont, hogy 4,2—3 amelyben Pál Evódiát és Szüntükhét egyetértésre inti, melyik levélhez tartozik. Az egyetértésre való felszólítás az első levélre jellemző (lásd: 2,1—4). Ez azonban még nem bizonyítja azt, hogy ez a rész is az első levélhez tartozik. Összeférhetetlenség felüthette fejét a gyülekezetben a második levél megírása idején is. De nehéz volna a 4,2—3 versek eredeti helyét is megtalálni az első levélben. A következő, „egyébként" határozószóval kezdődő 4,4—7-ig terjedő szakasz ugyanis kétségtelenül az első levélhez tartozik, s közvetlenül a 3,la-ban megszakadt gondolatmenethez csatlakozik. A 4,8—9 szakasz ismét problémát jelent. Ugyancsak az „egyébként" szóval kezdődik. Ezzel a szóval szokta Pál a levél végére tartogatott intelmeket bevezetni. Ebből a szóból a Filippi-levélben hármat is találunk. A 3,la-ban és 4,4-ben találhatók, amint az előbbiekből kitűnt, összetartoznak. Miért kell azonban ezt a szót 4,8-ban is megismételnie? Nagyon valószínű, hogy eredetileg a második levél záró intelmeit vezette be. A 4,8—9 versek tartalmilag is jobban illenek a 3. fejezet mondanivalójához. A 4,2—9-ig terjedő részt tehát, nagy valószínűséggel, két különböző levélből összetoldott szövegnek kell tekintenünk. A redaktort bizonyára az vezette az összeillesztésnél, hogy lehetőleg minél többet megőrizzen a levelekből, s lehetőleg az egynemű részek egymás mellé is kerüljenek. Sok írásmagyarázó hajlamos arra, hogy a 4,10—20 versekben egy harmadik levelet is feltételezzen. Ebben a részben ugyanis Pál megköszöni a gyülekezetnek a fogsága idején neki küldött támogatást. Azok, akik egy harmadik levelet is feltételeznek, azzal érvelnek, hogy az apostol bizonyosan nem tartogatta levele végére a köszönetet, s így azt különálló levélnek kell tekintenünk. Ez rendkívül gyenge érv. Mindenekelőtt azért mert a 4,10—20 versek szóhasználata szorosan az 1—2. fejezethez kapcsolódik. Ezenkívül az apostol az 1—2. fejezetben többször is finoman utal a kapott adományra (1,5; 2,25). Felesleges tehát a Filippi-levél mai testében két levél mellett még egy harmadikat is keresnünk. Végeredményben megállapíthatjuk, hogy a Filippi-levél mai 12