Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

V. INTÉS EGYSÉGRE SZOLGÁLÓ LELKÜLETBEN 2,1-18 - 3. Istennek kell engedelmeskednetek! (2,12 — 18)

A gyülekezet felelős üdvösségéért (12) Miután Pál felidézte a gyülekezetnek T krisztusnak számukra oly döntő életútját, és mindennek végső érte; · éül Istei dicsőségét jelölte meg, visszatér arra, 8mi most má- ehbí következik. 2,1—4• ben arra intette a gyí'lekeze. hogy mimen tagja ugyanarra törekedjék. Az a törekvés pedig amelynek minden gyülekezeti tagban meg kell lennie, a másik ember szolgálata. Az apostol azonban jól tudja, hogy az önző emberi természetről könnyen lepereg intő szava. Ezért idézte emlékezetükbe a himnusz révén azt a szolgálatot, amellyel Krisztus szolgált nekik. A himnuszt követő szakaszban_ viszont arra hívja fel a gyülekezet figyelmét, hogy amikor inti őket, nem vele van dolguk, hanem Istennel. Ezért az intésnek való engedelmesség üdvösségükbe vágó dolog. Aki a gyülekezeti élet, de egyúttal minden közösségi élet viszonyaival nincs kellőképpen tisztában, azt gondolhatná, hogy Pál túlméretezett apparátussal, ágyúval lő verebekre. Pedig a szolgálat lelkületének hiánya nem valami elhanyagolható szépséghiba a gyülekezet arcán. Ebben tönkremehet mindaz, amit Isten eddig a gyülekezetben elvégzett. Az apostol a felelősségnek ezt a nagy súlyát szeretettel rakja lelkükre. Hivatkozik arra, hogy a gyülekezet eddig még mindenkor engedelmeskedett neki. Ezért csupán arról van szó, hogy most is, a szolgálat kérdésében is legyenek következetesek eddigi magatartásukhoz. Egyúttal tapintatosan értésükre adja azt is, hogy korábbi engedelmes magatartásuk nem menti fel őket a levelében foglalt intelmek komolyan vétele alól. Az igyekvő gyülekezeteket mindig könnyen megkísértheti az önelégültség veszedelmes kísértése. Tudja Pál, hogy a vele jó viszonyban levő gyülekezet hamarabb engedne az intésnek, ha személyesen jelen lehetne közöttük. A gyülekezetnek azonban fel kell ismernie: Isten előtt akkor is felelős dolgaiért, ha Pál távol van tőlük, mert nem Pálhoz tartoznak, hanem Istenhez. Sőt, Pál távollétében valóságos helyzetük sokkal inkább felismerhető, mert ez esetben nem állhat Pál a gyülekezet és Isten közé, s így helyzetük félreérthetetlenné válik. Azt a feladatot, amelyet a gyülekezetnek minden körülmények között vállalnia kell, az apostol a kegyelemre alapozó páli teológián nevelkedett és érzékennyé vált fül számára elviselhetetlen mondatban fogalmazza meg: „Félelemmel és remegéssel vigyétek véghez a magatok üdvösségét." Nem csoda, hogy akadtak olyan igemagyarázók, akik ezt a szinte minden szavával megütközést keltő 109