Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

V. INTÉS EGYSÉGRE SZOLGÁLÓ LELKÜLETBEN 2,1-18 - 2. Figyeljetek Jézus életútjára 1 (2,5-11)

irányította. Hódolatot áhitó úr helyett alacsony rangú és sorsú szolga kívánt lenni, mert a bűn rabságában sínylődő emberiség sorsa lebegett a szeme előtt, és nem a maga biztonsága és dicsősége. Már akkor ez a törekvés vezette, amikor feladta isteni létformáját, és önmagát megüresítve magára vette az ember szolgai létformáját. De alázatos útja itt sem állt meg. Nem törekedett hatalomra és dicsőségre akkor sem, amikor az emberek között vezetett az útja, hanem szolgálta azokat, akikért felcserélte isteni létformáját. Magának semmit sem követelt, szegénysége által mégis gazdaggá tett minket (2 Kor 8,9). Krisztus a szolgálat posztját, engedve Isten akaratának, a végsőkig vállalta: engedelmes voll halálig. Halála végső következménye volt annak, hogy lemondott az isteni létforma mentelmi jogáról. Halálát mégsem tekinthetjük minden további nélkül a vállalt emberi, szolgai létforma szükségszerű velejárójának. Krisztus azért halt meg, mert az utolsó leheletéig nem mondott le arról, hogy nekünk szolgáljon. Krisztus halála annyira ellene mond az ember Isten dolgairól alkotott elképzeléseinek, hogy sokan még az egyházban is kétségbevonták ennek a halálnak realitását. Pedig, ha felismerjük azt a törekvést, amely Krisztust vezérelte egész életútján, halálát jól bele tudjuk illeszteni a róla alkotott összképbe. Halála révén engedelmessége nemcsak a mi engedetlenségünket hozta felszínre, hanem Isten bűnbocsátó szeretetét is. Megtehette volna azt is, hogy élve Isten hatalmával ítéletével sújtja az ellene szegülőket. De ő inkább a halált választotta, mert mindvégig az a törekvés vezette, hogy „szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért" (Mt 20.28). így tette nekünk halálig vállalt engedelmességével a legnagyobb szolgálatot: jelévé lett minden időkre Isten megmérhetelen és kifogyhatatlan szeretetének. Pál a himnusznak Krisztus halálára vonatkozó szavait kiegészíti még egy megjegyzéssel: Krisztus engedelmes volt egészen a kereszthalálig. Ezzel a megjegyzéssel egyrészt el akarta kerülni, hogy a levél olvasói a himnusz drámai eseményeit a meghaló és feltámadó istenségeknek az ókorban általánosan ismert mítoszai közé sorolják. Krisztus halála és mindaz, ami halálát megelőzte történelmileg rögzíthető valóságos esemény volt, és ezért állásfoglalásra kényszerít. Másrészt pedig nem akarja elhallgatni, hogy Krisztus halála a bűnözők gyalázatos halála volt. A halál önmagában még lehet hősi, az emberek csodálatát kivívó halál is. Ezzel szemben Krisztus kereszthalála az általa képviselt ügy gyengeségéről tanúskodott, és ezért az embe101