Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

BEVEZETÉS - 1. A Filippi-levél

igehirdetők ellen, de az is nyilvánvaló, hogy nem az igehirdetés tartalma ellen, mint a 3. fejezetben, hanem az igehirdetés indítékai ellen van kifogása. Hiányzik a 3. fejezetben továbbá a levél többi részére annyira jellemző visszatérő motívum, az öröm. Ez is azzal magyarázható, hogy Pál az első levélben lelkipásztori feladatát abban látja, hogy a nehézségek miatt támadt szorongást a gyülekezetben feloldja. A tévtanítóktól megkörnyékezett gyülekezetnek azonban inkább arra van szüksége, hogy ébersége fokozódjék. Mindezt megfontolva meg kell állapítanunk, hogy a gyülekezet helyzetében beállt ekkora változást csak hosszabb idő elteltének feltételezésével magyarázhatunk meg. így nagyon valószínűtlen, hogy a levél mai formájában fellelhető törés oka abban van, hogy az apostol valamilyen előttünk ismeretlen körülmény miatt megszakította egy időre a levélírást. A több levél feltételezését támasztja alá az a megfigyelés is, hogy a levél két egymástól elütő része az apostol helyzetét is másként mutatja be. Míg a levél első részében és a végén több ízben is találhatunk utalást az apostol fogságára, a 3. fejezet erről hallgat. Ezen kívül a levél első fele azt a benyomást kelti (lásd: 1,5; 2,12), hogy Pál még csak egyszer, a gyülekezet alapítása idején járt Filippiben. 3,18-ban viszont azt írja Pál, hogy gyakran beszélt már a gyülekezetnek azokról, akik Krisztus keresztjének ellenségei. Ez a találkozás a gyülekezettel semmiképpen sem vonatkoztatható az első találkozásra. Aránylag könnyű helyzetben vagyunk akkor, ha a betoldás elejét kell megkeresnünk. 3,1a és lb között jól felismerhető „varratot", azaz összetoldásra utaló zökkenőt találhatunk a mondatok menetében. 3,la-ban egy örömre biztató felszólítást találunk. 3,lb-ben pedig azt jelenti ki az apostol, hogy ugyanazt írni neki nem teher, a filippieknek viszont biztonságos. A két mondat között kétségtelenül lehet logikai kapcsolatot találni, mert az előzőekben Pál valóban többször írt az örömről. De ha alaposan megvizsgáljuk a két mondatot, meg kell állapítanunk, hogy mondatszerkezet szempontjából nem találunk semmit, ami a két mondatot összekapcsolná. Ezen kívül 3,lb-ben, az ismétlés céljaként megjelölt „biztonság" nehezen vonatkoztatható a 3,la-ban található örömre. Annál inkább a következő mondatokra, amelyekben Pál óva int a tévtanítók befolyásától, így a betoldás kezdetét minden bizonnyal 3,1a és l,b között kell keresnünk. Sokkal nehezebb viszont a betoldás végét megnyugtatóan meg11