Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

VI. A SZABADSÁG A SZERETETBEN TELJESEDIK KI (5,13—6,10) - 2. A Lélek tesz alkalmassá a szolgáló szeretetre (5,16—26)

jessé lett szeretetnek bemutatásához egy különös megjegyzést fűz, amelyben újra a Galáciában izzó kérdés fájó pontjához ér: az ilyenek, ti. a Léleknek előbb felsorolt termése ellen nincs törvény. Azt várnánk, hogy Pál 5,14-re visszautalva alkalmazza a galáciai helyzetre a Lélek művéről mondottakat: a szeretet a törvény betöltése. S ezzel nem is járna messze az igazságtól, mert valóban az az Isten szándéka, hogy az ember élete ezt a termést mutassa fel. De az apostol ennyivel nem elégszik meg. Egy cseppnyi iróniával, és a helyzetnek megfelelő éllel, úgy fordítja a szót, hogy abból a törvény és a törvényeskedés csődje is kiderüljön. A törvény sohasem tudja elérni, amit egyedül a Lélek végezhet el a kegyelem evangéliumának erejével (Rm 1,16; lKor 1,18). Mert a törvény nem segítőtárs, hanem az ember „ellen" van. Kiskorúnak minősíti (4,1—2), előírásokkal köti meg a kezét, és kárhoztatja, amennyiben nem tesz eleget a követelményeknek. Pál galáciai ellenfelei a „test cselekedetei" ellen újra a törvény szigorát akarják sorompóba léptetni. De a keresztyén ember életében is megtalálható bűnnek egyetlen ellenszere van: a hit által elnyerhető Lélek megújító munkája. Ez ellen pedig felesleges a törvényt bevetni, hanem inkább meg kell maradni a megfeszített Krisztus evangéliumánál (3,1—2). (24) Mert akik a megfeszített Krisztus evangéliumát hittel fogadták, azok gyökereiben oldották meg a bűn kínzó kérdését. Halálra adták „testi mivoltukat", Istennel meghasonlott bűnös természetüket, és nem kísérleteznek továbbra is azzal, hogy a törvény szigorával próbálják kordában tartani. Akik ugyanis Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Pálnak, mint már annyiszor (lásd: 10. sz. jegyzet!) most is Krisztus keresztje adja a tájékozódási pontot, ez számára az evangéliumi álláspont egyetlen hiteles mértéke. A keresztyén életfolytatás Galáciában vitatott kérdésében is innen kell kiindulni. Először is arra akar választ kapni tőlünk, hogy Krisztushoz tartozónak valljuk-e magunkat. A keresztyén elnevezés meglehetősen üressé, tartalmatlanná lett számunkra, pedig eredetileg azt jelentette, hogy függő viszonyba kerültünk Jézus Krisztussal, Ö Urunkká (küriosszá) lett, mi pedig az ő tulajdonává lettünk. Ez a függő viszony mégsem kínos rabság, hanem örömteli kap265