Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

VI. A SZABADSÁG A SZERETETBEN TELJESEDIK KI (5,13—6,10) - 2. A Lélek tesz alkalmassá a szolgáló szeretetre (5,16—26)

csolat, mert Jézus azzal nyert meg minket, hogy amije volt, azt nekünk adta, a mi javunkat szolgálta életével és halálával (2Kor 8,9!). A viszony közte és közöttünk a Szabadító és a megszabadítottak szeretetkapcsolata. Ezért aki hozzá tartozik, szívesen engedelmeskedik neki, és a „testét" megfeszíti szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Krisztus kereszthalála rádöbbenti, hogy mennyire meghasonlott Istennel, hiszen ha az embernek csak egy szemernyit is köze lenne az élő Istenhez, nem tagadta volna meg az egyetlen igazat, és nem szegezte volna fel a latrok keresztjére. De Krisztus kereszthalálában felismeri Isten végtelen irgalmát is, amely megkímélte a tőle elfordult, elvakult bűnöst, és az Igazra rakta bűnének átkát (3,13). Mindez arra kényszeríti, hogy ő is megtagadja, mintegy keresztre feszítse elveszett, bűnös önmagát bűnbe sodró szenvedélyeivel és kívánságaival együtt, és többé ne fogja pártját, hanem öldökölje Isten Lelkének segítségével. (25) Már az előző versből is kitűnt, hogy a Lélek szolgálatra alkalmassá tevő munkájának nem tétlen szemlélői vagy elszenvedői vagyunk, hanem részesei is, mert a Lélek az evangélium által arra az elhatározásra késztet, hogy mi magunk is feszítsük meg Istennel meghasonlott önmagunkat. A következő intés is hasonlóképpen tőlünk várja a lépést, az engedelmességet: Ha Lélek által élünk, a Lélekhez is igazodjunk. Isten újrateremtő munkáját, amint láttuk, a Lélek viszi végbe az evangélium által. A törvény erre erőtlen. Éppen ezért a Lélekhez kell igazítanunk magatartásunkat és életfolytatásunkat, nem pedig a törvényhez, amint a katona igazodik az első sorban állóhoz (sztoikhein!). (26) Azt már láttuk, hogy mi történik azzal, aki a törvényhez igazodik (15. v.). Az érdemek hajszolása, és számontartása, mérlegelése szétzilálja és elviselhetetlenné teszi a közösség életét. De aki a Lélek által él, nem a törvényhez igazodik, hanem a Lélekhez. Ezért kéri az apostol az olvasóit: ne legyünk kérkedők, egymást ingerlők, egymásra irigykedők! Aki a Lélekhez igazodik, az tudja, hogy kegyelemből él. Emiatt azután nem akar kegyes teljesítményével mások fölé kerekedni, nem sérti meg a másikat teljesítményének el vitatásával, és nem irigykedik, ha másokat nagyobb teljesítményre képesít a Lélek. Nem azt figyeli árgus szemekkel, hogy milyen helyre méltatják a többiek, hanem elfo266