Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 3. Mit bizonyítanak a jeruzsálemi tanácskozás eredményei? (2,1—10)

de azok közül, akik tekintélyeseknek számítanak, őt senki nem kötelezte semmire. Természetesen nemcsak ő mentesült mindenféle törvénybeli kötelezettség alól, hanem mindazok a pogányok is, akik szolgálata által lettek vagy lesznek ezután keresztyénné. Ha tehát valaki azt állítja, hogy ő akár szívből, mert jobb meggyőződésre jutott, akár pedig színből, a békesség kedvéért, bármiféle feltételt elfogadott, nem a történteknek megfelelően számol be a tanácskozásról. Miért olyan fontos Pálnak az a körülmény, hogy a pogányok körében végzett szolgálat mentes maradhat minden törvényes előírástól? Taktikai megfontolásokból? Talán így akarja megkönnyíteni a pogány ember számára a keresztyénséghez való csatlakozást? Ellenfelei bizonyára nem egyszer felhozták ellene, hogy törvényellenességével „az emberek kedvét keresi" (1,10). Ilyen vádat azonban csak az hangoztathat, aki nem ismeri „az evangélium igazságát". Mert a megromlott emberi természet számára még a legnehezebb feltételt is könnyebb vállalni, mint Krisztussal együtt megfeszíttetni (2,19), és egyedül Isten meg nem érdemelt kegyelmére hagyatkozni. Ha valóban taktikai megfontolások vezetnék, ettől kellene megkímélnie az ige hallgatóit. A kötelezettségek ellen az evangélium érdekében emel szót. Az evangélium ugyanis csak addig evangélium, míg nincs feltételekhez kötve. Mihelyt valami az emberen fordul meg, elvész az evangélium új életet teremtő hatalma. A jeruzsálemi „tekintélyesek" is így értették az evangéliumot, és nem kötelezték a pogányságból jött keresztyéneket a zsidó életforma vállalására. Nem azért hivatkozik reájuk Pál, mert az ő széles körben élvezett tekintélyük súlya nélkül hitelét vesztené evangéliuma. Hogy mifélék voltak azelőtt, nekem semmit sem számít — veti közbe az apostol. A mondat megszakítása a „tekintélyesek" említésekor mintha ingerültségről árulkodna. Mi bánthatja az apostolt? Igen valószínű, hogy ellenfelei, talán éppen Galáciában, jeruzsálemi keresztyének tekintélyével igyekeztek nyomatékot adni a páli evangélium igazát megkérdőjelező érvelésüknek, és magát az apostolt is lejáratni, akinek pályafutása során jóformán szünet nélkül küzdenie kellett a szolgálatát megnehezítő, számára nem éppen hízelgő összehasonlítgatásokkal (lKor 9,1—2; 2Kor 11,5). Mégsem a sértett hiúság szólal meg benne. Azt nem tudja elviselni, hogy hamis szempontok keveredje94