Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 3. Mit bizonyítanak a jeruzsálemi tanácskozás eredményei? (2,1—10)

nek az evangélium megítélésébe. Ε tekintetben még a legtiszteletreméltóbb tekintély sem mértékadó. A tekintélyből eredő kísértéssel szemben Pál nem a tekintélyrombolás eszközével küzd. Van olyan exegéta, aki szerint a tanítványok múltjának fogyatékosságaira és szégyenfoltjaira akarja emlékeztetni olvasóit (J. Munck). Ez már csak azért sem valószínű, mert azoknak a hitelét rontaná, akiknek kedvező döntésére hivatkozni kíván. De még ez utóbbi szempont sem befolyásolja, mert a tekintély kérdését egészen más oldalról közelíti meg: Isten az ember személyét nem veszi tekintetbe. Szolgáinak kiválasztásában felborít minden emberi értékrendet. Amint Isai nyolc fia közül is a számba sem jöhető legkisebbet, Dávidot szemelte ki Izrael királyának (lSám 16,7). Ugyanúgy a jeruzsálemi „tekintélyesek" sem a maguk kiválóságának köszönhetik megtisztelő helyüket az egyházban. Uruk hívta el és tette alkalmassá a szolgálatra őket, tekintet nélkül arra, hogy ki milyen előélettel vagy adottsággal rendelkezett (vö.: Mk 13,13). önmagában még a Jézus földi életében kialakult kapcsolat (2Kor 5,16) és a nagyobb múltra visszatekintő keresztyén élet (lKor 15,8—11) sem tesz senkit illetékesebbé az evangélium kérdésében. Tekintélyük ugyanis kölcsönzött tekintély, amely addig illeti meg őket, amíg Urukkal összhangban vannak. Pál feltehetően nem is hajolt volna meg tekintélyük előtt, ha történetesen az evangélium igazsága ellenében döntöttek volna. Erre azonban nem került sor. Amiben közrejátszhatott a „tekintélyesek" részéről az a felismerés is, hogy ők is a meg nem érdemelt kegyelemnek köszönhetnek mindent. (7—9) A tanácskozás résztvevőinek a válság megoldása érdekében tett lépéseiről és döntéseiről az apostol egyetlen összefüggő és bonyolult mondatban számol be. Mondanivalójának hangsúlya az oszlop-apostolok valamint Pál és Barnabás között létrejött, és ünnepélyes kézfogással megpecsételt megegyezésre kerül. Az ezt megelőző mellékmondatok azokat a szempontokat tárják fel, amelyek tekintetbe vételével a megegyezés létrejött. Az előzőekben Pál tudomására hozta a galáciai keresztyéneknek, hogy minden ellenkező állítással szemben a „tekintélyesek" a pogányságból jött keresztyéneket semmi néven nevezendő törvényes kötelezettséggel nem terhelték. A tanácskozás résztvevői azonban nem elégedtek meg ennyivel. Sőt, ellenkezőleg — a nyomatékos ellentét kizár minden kétséget — a „tekintélyesek" köre 95