Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 3. Mit bizonyítanak a jeruzsálemi tanácskozás eredményei? (2,1—10)

het része mindebben, ha körülmetélkedés révén csatlakozik a testi Izraelhez, és vállalja a törvény igáját. Amennyiben tehát a pogány származású keresztyén erre nem hajlandó, úgy jár, mint az egyistenhithez húzó „istenfélő", aki nem osztozhat Izrael kiváltságaiban. Ezek után már érthető, hogy milyen meggondolásból tekintették az üdvösség feltételének a Krisztusba vetett hit mellett a körülmetélkedést és a törvény betöltését is. Pál nem tudja méltányolni igyekezetüket. Buzgólkodásukat az evangélium megvilágításában kénytelen tolakodásnak és kémkedésnek minősíteni. Mert ami után szimatolnak törvényszegést gyanítva, nem más, mint a keresztyén ember Krisztus Jézus révén elnyert szabadsága. Pál már most megpendíti azt a hírt, amely majd teljes erővel fog zengeni levele második felében. Ki meri mondani azt, amihez olyan kevés keresztyénnek van bátorsága: a keresztyén élet mérhetetlenül több a különféle előírások betartására irányuló aggályos és görcsös igyekezetnél. A keresztyén élet elidegeníthetetlen sajátja a szabadság (5,1!). Ez következik abból, amit Jézus tett az emberért. Mert ha ő helyettünk vállalta az ítéletet, lehet-e valami feltétele még az Istennel való kapcsolatunknak, s ha ő feltámadott, szabhatunk-e korlátokat az általa vezetett és formált élet elé?! Az apostol Jeruzsálemben a keresztyén ember minden megszorítás és feltétel nélküli szabadságáért száll síkra. Aki azt állítja, hogy ez a szabadság nem léphet át bizonyos határokat, nem érti az evangélium igazságát, s a dolog lényegét tekintve Pál ellenfeleinek álláspontját osztja. Akkor talán Pál az önkény és gátlástalanság apostola? Semmiképpen! Az ilyenfajta szabadság szemében a bűn szolgasága (5,17). Az igazi szabadságra fel kell szabadulnunk. „Jézus Krisztus révén jutottunk hozzá" — vallja. Sőt a fogalmazással azt is érzékelteti (ekhomen = bírunk, időtlen jelenidő), hogy csak általa maradhatunk meg ebben a szabadságban (5,25). Amikor tehát a „befurakodott áltestvérek" árgus szemekkel figyelik a gyülekezetek életét, hogy terhelő adatokkal meggyőzhessék a jeruzsálemi tekintélyeket a maguk igazáról, akkor végeredményben a Krisztusban gyökerező szabadságuktól akarják megfosztani őket, hogy a szolgaság jármába igázhassák keresztyén testvéreiket. A rabszolgaság mélységes nyomorúságát emlékezetbe idéző kép híven tükrözi annak az embernek az iszo91