Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 3. Mit bizonyítanak a jeruzsálemi tanácskozás eredményei? (2,1—10)

nyatát, aki már belekóstolt egy másfajta, felszabadult élet mámorító ízébe. Pál viszont nem akar kétséget hagyni a levél olvasójában afelől, hogy ő és társai nekik egy pillanatra sem engedtek az iga vállalása dolgában. Mintha a Galáciában tevékenykedő tévtanítók híreszteléseit lenne kénytelen cáfolni: Nem, annak idején Jeruzsálemben egy jottányit sem engedett álláspontjából az „áltestvérek" kedvéért. Miben kellett volna engednie? Titusz esete miatt (2,3) a legtöbb magyarázó úgy véli, hogy a körülmetélkedés volt az összeütközés tétje. Bizonyára ez is volt az „áltestvérek" főkövetelése. De Pál szándékosan fogalmaz egy általánosabb, tágabb ölelésű szóval: az „alávetés" (hüpotagé) kérdésében nem engedtem. Jól tudja ugyanis, hogy a körülmetélkedés csupán egy részlete annak, amit a törvényeskedő irányzat Jeruzsálemben követelt, s követel most Galáciában. „Aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt cselekedni" (5,3). Ellenfelei tehát azt akarták elérni, hogy a pogányságból jött keresztyének is a „törvény alatt" (4,21) éljenek. Vagy másképpen: vállalják a Tóra igáját. A körülmetélkedéssel nem elégedtek volna meg. A maguk módján ők is következetesek voltak. A törvény is egész embert kíván, mint az evangélium. Még a következetlen mondatszerkesztést is vállalva hangsúlyozza az apostol, hogy „nekik" nem engedett. Nem mintha bárkinek is engedett volna a jeruzsálemi találkozón. De már most jelezni akarja, hogy a többi apostollal, gyülekezeti vezetővel szemben nem is volt szükség engedékenységre. Ök egyetértettek vele az evangélium értelmezésében. Nem is nevezi őket „áltestvéreknek", hiszen testvérek a közös hitben. Az „ál" szócskával tőlük élesen megkülönböztetett „áltestvérekkel" szemben viszont megalkuvás nélkül vívta meg harcát. Mi indította őt erre a küzdelemre? Szőrszálhasogatás? összeférhetetlenség? Pál világosan értésére adja az olvasónak, így kellett tennem, hogy az evangélium igazsága megmaradjon a számotokra. Hajlíthatatlanságában tehát két szempont vezette: hűség az evangélium igazsága iránt és felelősség azokért, akiknek az evangélium örömüzenetére szükségük van, vagy a továbbiakban szükségük lesz, többek között a galatáknak is. Az ő sorsuk is ott volt a jeruzsálemi tanácskozás tétjei között! Az „evangélium igazsága" (2,14!) rendkívül tömör, sokatmon92