Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 3. Mit bizonyítanak a jeruzsálemi tanácskozás eredményei? (2,1—10)

hatja tekintélyes keresztyének ellenvéleménye. Pál tudja, hogy nem elég hinnie evangéliuma igazában. El is kell fogadtatnia azt. A kulcsot a mondat értelméhez éppen az adja kezünkbe, amit Mussner elhanyagolhatónak vél: a versenyfutásnak Pál leveleiben gyakran előforduló képe (lKor 9,26; Fii 2,16; 3,12—14. Mert ez bizonyítja, hogy az apostol aggodalma valamiképpen mégiscsak munkája eredményével van kapcsolatban. Mert rendszerint akkor idézi olvasói emlékezetébe a cél felé nagy erőbedobással futó képét, amikor apostoli szolgálatát akarja jellemezni. Küldetése ugyanis már csak távolságban mérve is olyan nagyigényű, hogy kényelmes tempóban lehetetlen betöltenie. De nem elégedhet meg az evangélium magvának elhintésével. Gondoskodnia kell kikeléséről és megerősödéséről is. Mindezt — és ezen van a hangsúly — abban a tudatban végzi, hogy üdvössége múlik küldetése sikerén (Fii 2,16). Ez a körülmény feltétlenül hozzájárul aggodalmához. Szabad-e csak azért ragaszkodnia igazához, mert különben értelmét veszti eddigi munkája? Nem kicsinyes, egyéni szempont Pál részéről az üdvösségét félteni akkor, amikor az egész keresztyénség jövendő sorsáról kell dönteni? Ezek a kérdések abban a pillanatban értelmüket vesztik, mihelyt belátjuk, hogy Pál egyéni sorsa nem választható el az evangélium sorsától. 1,13—17-ben már mindenki számára felfedte élete nagy titkát. Amikor Isten kinyilatkoztatta számára Fiát és terveiben különleges szerepet szánt neki. A minden népnek szóló evangélium letéteményesévé tette. Az evangélium pedig azért szólhat mindenkinek, mert nincs kötve semmiféle feltételhez. Ezért az evangéliumért tudja felelősnek magát megbízója előtt. Ha engedi, hogy megrontsák, nem állhat meg előtte. Ezért amikor a saját üdvösségéért aggódik, tulajdonképpen az evangélium ügye nehezedik szívére. Mert megtörténhet, hogy a jeruzsálemi gyülekezet vezetői Pállal szemben foglalnak állást. Ennek a döntésnek önmagában még nem kellene feltétlenül Pál életművének megsemmisüléséhez vezetnie. Lennének bizonyára szép számmal olyanok is a páli gyülekezetekben, akik nem térnének vissza a pogányságba, hanem vállalnák a törvény igáját, a zsidó életformát. De még talán az egyház egysége sem kerülne veszélybe, pedig sok írásmagyarázó ezzel indokolja meg Pál aggodalmát. Legfeljebb létrejönne az az egység, amelyért az apostol ellenfelei dolgoznak: a testi Izraelnek 87