Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)
III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 3. Mit bizonyítanak a jeruzsálemi tanácskozás eredményei? (2,1—10)
sem tartották szükségesnek az eltelt tizennégy év alatt, hogy Pált maguk elé idézzék vagy munkáját ellenőrizzék. Az első jeruzsálemi tartózkodásának (1,18—19) célja nem volt más, mint a kapcsolatfelvétel és a kölcsönös tájékoztatás az evangélium ügyének állásáról. Most azonban megváltozott a helyzet. Az evangélium sorsa megköveteli, hogy az érte felelősek megoldást keressenek. Még akkor is kiérezni Pál szavaiból a helyzet aggasztó voltát, amikor több év távlatából visszatekintve számol be a galatáknak az események lefolyásáról. Mi történt Jeruzsálemben? Az erről szóló beszámolót Pál a maga nézőpontjából mondja el, mintha az ő ügye körül forgott,volna minden. Ez azonban ne tévesszen meg minket. Pál azért állítja magát az események előterébe, mert akiknek levelét írja, egyedül vele van dolguk. Valójában az antiokhiai gyülekezet ügyében kell Jeruzsálembe menniük. Ott fordult válságossá a helyzet, és az ott élő keresztyének keresték a válságosra fordult helyzetben a megoldást. Ezért van a küldöttség tagjai között Pálon kívül Barnabás, az antiokhiai gyülekezet legtekintélyesebb és a jeruzsálemiek által is nagyrabecsült munkása. De az is nyilvánvaló, hogy a küldöttség nem csupán az antiokhiai gyülekezetnek valamiféle belső, vitás ügyének rendezésében akar segítséget kérni Jeruzsálemben. Az antiokhiai gyülekezet, a fiatal keresztyénségnek ez a másik nagy jelentőségű támaszpontja (Csel 11,19—30) vállalta magára a nem zsidó származásúak között végzendő evangéliumhirdetés gondját. Ez a gyülekezet küldi ki Pált és Barnabást első közös missziói útjukra, immár távolabbi vidékekre, Kisázsiába, Európa előszobájába (Csel 13,1—3). De a szép eredményeket termő munka egyúttal súlyos helyzetbe is sodorta és nehéz választás elé állította a fiatal keresztyénséget. A pogányoknak az egyházba történő tömeges beáramlása elodázhatatlanná tette a döntést abban a kérdésben, hogy milyen életformát válasszon a keresztyénség. Meg kell-e maradnia a választott nép keretei között, rákényszerítve az egykor pogány módra élt keresztyéneket a zsidó életformával együtt járó előírások vállalására, vagy pedig egy egészen új életformát kell kialakítaniuk. Természetesen nemcsak olyan gyakorlati kérdéseket kellett tisztázniuk, mint például a pogány származású keresztyének körülmetélése, hanem elevenbe vágó, alapvető teológiai kérdéseket is: hozott-e Jézus az emberiségnek olyan új lehetőséβ· 83