Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 3. Mit bizonyítanak a jeruzsálemi tanácskozás eredményei? (2,1—10)

get, amely túlmegy Istennek az Ótestamentumban adott kinyilatkoztatásán és az életnek ezen az isteni akaraton felépülő rendjén, a Tórán? A jeruzsálemiek hajlottak afelé, hogy a keresztyénséget a zsidóság által kitaposott ösvényén vezessék tovább. Bizonyára közöttük sem volt teljes az egyetértés etekintetben. Volt azonban közöttük egy a farizeusi irányzat hatása alatt álló, a törvény megtartásáról szigorú felfogást valló és igen aktív csoport, amely, úgy látszik, dűlőre akarta vinni a dolgot. Megbízottakat küldtek ki Antiokhiába, hogy gyűjtsenek adatokat az ottani keresztyének életmódjáról (Gal 2,4), és igyekezzenek rávenni a nem zsidó származású keresztyéneket a körülmetélkedésre, és ezzel együtt a zsidó életforma vállalására. Többet kívántak tehát, mint amennyit elvárt a zsidóság a hozzá húzó pogánytól, az ún. „istenfélőtől". Pál és Barnabás élesen szembefordult ezekkel a törekvésekkel, de a kérdés egyre nagyobb vihart támasztott (Csel 15,1—3). Az antiokhiai gyülekezetnek valami megoldást kellett találnia. A helyzetet maga az egyház Ura is így ítéli meg. Kiviláglik ez abból, hogy szükségesnek látja kinyilatkoztatással bátorítani az antiokhiai gyülekezetet a helyzet megoldását jelentő lépés megtételére. Mert válságos korszakok bekövetkezhetnek ugyan az egyház életében, de az egyház Ura „nem, ejti porba drágán szerzett egyházát". Viszont szolgáin keresztül érkező útmutatására Pálnak és Barnabásnak figyelnie és azt engedelmesen követnie kell. Egyúttal a galáciaiaknak is tudomásul kell venniük, hogy a jeruzsálemi tanácskozás mögött az arra indítást adó Űr áll, s így kell határozatait is megítélniük. Az egyház Urának kinyilatkoztatása parancsot adhatott az antiokhiai gyülekezetnek a válság megoldására, de a rendezéshez szükséges teendők elintézése reájuk várt. A helyzet kulcsa Jeruzsálemben van. Onnan érkeznek azok az „áltestvérek", akik a váltságot kiélezték. De Jeruzsálemben vannak a fiatal keresztyénségnek iránytszabó szellemi tekintélyek is. Ök ismerték Jézust földi életében, ők akaratának hiteles tolmácsai, s nekik jelent meg az Űr feltámadása után. Ennélfogva döntésük nélkül a vitás kérdés nem rendeződhet. Az antiokhiai keresztyének Jeruzsálembe küldik tehát Pált és Barnabást. Magukkal viszik Tituszt is, aki majd próbaköve lesz a jeruzsálemiek állásfoglalásának. Mert Titusz, aki görög szárma84