Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 3. Mit bizonyítanak a jeruzsálemi tanácskozás eredményei? (2,1—10)

evangéliuma sajátos hangsúlyait emberi tekintélytől független voltával, ugyanakkor azt is világossá kell tennie, hogy evangéliuma az egyház közös kincse, és nem áll ellentétben a legfőbb keresztyén tekintélyek álláspontjával. Mondanivalójából egy másik törekvés is világosan kivehető. Tudtára akarja adni a galatáknak, hogy amennyire egyetértésre talált a jeruzsálemi gyülekezet vezető köreivel, olyannyira élesen szembefordult a gyülekezet egy szélsőséges, a Tóra előírásait a pogányokból lett keresztyénekre is rákényszeríteni akaró csoportjával. Ezeknek egy tapodtat sem engedett. Mi késztethette Pált ennek a kétfrontos harcnak a felidézésére? Bizonyosra vehetjük, hogy a galáciai helyzet. Ellenfelei tanításuk alátámasztására feltehetően jeruzsálemi tekintélyekre, mindenekelőtt Jakabra hivatkoztak. Talán azt terjesztették Pálról, hogy Jeruzsálemben nem tekintik helytállónak, amit hirdet, és ott a jézusi evangélium megrontóját látják benne. Az apostolok jeruzsálemi tanácskozásáról és annak eredményéről egymásnak ellentmondó vagy egyoldalúan beállított hírek kaphattak lábra. Pálnak tehát feltétlenül szólnia kellett az apostolok gyűléséről és az azon létrejött egyezségről. Ugyancsak a galáciai helyzetben kell keresnünk az okát annak is, hogy az apostol a jeruzsálemi események elbeszélésében olyan nagy nyomatékkal emeli ki azt a határozottságot, amellyel szembeszállt a törvényeskedőkkel. Ebből érteniük kell azoknak a galatáknak is, akik engedékenységet és elnéző magatartást várnak tőle a jelenlegi helyzetben. A galaták előtt tehát minden ez irányú kételyt lehetetlenné téve világossá kell tennie: ő, az apostoluk a reá bízott evangéliumból egy szemernyit sem adott fel. a) A tanácskozás tétje (1—2) Evangéliumhirdetői pályafutásának egy jelentős szakaszával, tizennégy év munkájával és eredményével a háta mögött — mi tudjuk, hogy pályája deléhez érkezett — megy fel ismét Pál Jeruzsálembe. Eddig nem szorult rá, hogy földi halandóval tanácskozza meg az evangélium dolgát, legyen az illető akár a keresztyénség tartópillére („oszlopa" 2,9) a jeruzsálemi anyagyülekezetben. De — tegyük hozzá — a jeruzsálemi „tekintélyesek" 82