Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

BEVEZETÉS - 1. A levél keletkezésének körülményei

BEVEZETÉS 1. A levél keletkezésének körülményei a) A szerző és müve A Galata-levél egyike azoknak a páli leveleknek, amelyekkel kapcsolatban komoly formában még a legkritikusabb beállítottságú kutatók sem gondoltak arra, hogy esetleg nem Pál apostol a szerzője. A levél stílusa, hangvétele és érvelési módja teljesen egyéni, és minden ízében Pálra vall. A levél irodalomkritikai szempontból sem okoz sok gondot. Önmagában egész és egységes alkotás benyomását kelti. Nyoma sincs annak, hogy a levél utóélete során, az egyes újszövetségi iratoknak a gyülekezetek között történt kicserélése közben megsérült volna, vagy más levelet csatoltak volna hozzá (vö.: Fii, 2Kor, Rm levél). Egy rendkívül átgondoltan és következetesen megszerkesztett müvei van dolgunk. Schlier ugyan úgy véli, hogy „Pál előadásmódjára nem a mondanivaló rendszeres kibontása jellemző, hanem egyetlen témának sokrétű, mindig új kiindulópontot választó, meditáló kifejtése." (Komm. 118. ο.) Ügy látszik, neki még nem tűnt fel a levél jól kivehető váza. Mussner Galatamagyarázatában már szinte teljesen az apostol szándéka szerint tagolja a levél üzenetét. Egy ponton azonban ő is elárulja, hogy a szerkesztés elvét nem ismerte fel. A galatákat tanúul hívó 3,1—5 szakaszt a következő gondolatsorhoz kapcsolja, pedig az nyilvánvalóan a megelőző levélrészlet lezárása. Pálnak a Galata-levél írása közben követett szerkesztői elve 7