Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 3. Mit bizonyítanak a jeruzsálemi tanácskozás eredményei? (2,1—10)

delkezésre álló időt. Pál megtérése előtt már nagyobb, vidékre is kiterjedő keresztyénséget kell feltételeznünk. Az apostoli konventtől tizennégy évet visszaszámlálva elfogadhatóbbnak tűnő időpontot kapunk Pál megtérése idejéül: Kr. u. 34—35. Csel 15,2 szerint is Pál és Barnabás Antiókhiából „mennek fel" Jeruzsálembe a gyűlésre. Nincs semmi nyomós ok arra, hogy ezt a gyűlést ne a Galata-levélben említettnek vegyük, amint nem egy kutató teszi. 2 Barnabás: Bizonyosan jelentősebb személyisége volt az őskeresztyénségnek, mint amennyire az újszövetségi adatok alapján gondolhatnánk. Valódi neve József volt. Az apostoloktól kapta a Barnabás (Vigasztalás Fia?) melléknevet. Ciprusi származású levita volt. Amikor csatlakozott a jeruzsálemi keresztyén gyülekezethez, eladta földjét, és árát a gyülekezet javára fordította (Csel 4,35—37). Pált megtérése után védelmébe vette (Csel 9,27), s később is nagy szerepet játszott életében. Amikor a jeruzsálemi gyülekezet megbízásából az antiókhiai gyülekezet gondját magára vette, elment Tarsusba Pálért, és Antiochiába hozta (Csel 11,25—26). Ettől kezdve jó ideig együtt álltak az evangélium szolgálatában. Együtt mentek az apostoli gyűlésre, és együtt vállalták a felelősséget az evangéliumnak a pogányok között történő hirdetéséért (Gal 2,1—10). A második missziói út előtt azonban elváltak egymástól. A nézeteltérés valószínűleg nemcsak Márk, Barnabás unokaöccse miatt támadt közöttük, ahogyan erről Lukács tudósít minket (Csel 15,37—40). A valódi ok Barnabásnak a törvény kérdésében tanúsított következetlenebb magatartása lehetett (Gal 2,13). De azért Pál továbbra is teljes jogú apostolnak tekinti őt (lKor 9,6). 3 Titusz: Az apostol munkatársai közé tartozott, de 2Tim 4,10-ből, valamint abból, hogy nem szerepel a levelek címzésében említett munkatársak között, arra következtethetünk: bizonyos fokú önállóság is jellemezte missziói munkáját. Pál szolgálatán keresztül lett keresztyénné (az „én igaz fiam" Tit 1,4), és az első nem zsidó származású szolgatárssá. Bizonyára ez teszi jelentőssé megjelenését Jeruzsálemben az apostol szolgálatának egyik legkritikusabb pillanatában. Titusz igen nagy segítségére volt Pálnak a korinthusi gyülekezettel támadt konfliktusában, és a jeruzsálemi kollekta kényes ügyének lebonyolításában is (2Kor 2,13; 7,6, 13—14; 8,6, 16, 23; 12,18). 4 Kinyilatkoztatás: Pál ugyanazt a szót használja itt, mint 1,12-ben és 1.16ban. Viszont nem mondja Jézus Krisztus, illetve Isten kinyilatkoztatásának. Tehát jelentős, de nem döntő, nem az evangélium lényegét érintő kinyilatkoztatásról van szó. Mivel a küldetésben Barnabás is érdekelve volt, elképzelhetőnek tartom, hogy mint az első missziói útjukra való kibocsátásuk esetében is (Csel 13,1—3), most is próféták közreműködésével, közösen kapták Isten útmutatását, és nem egyedül Pál részesült a kinyilatkoztatásban. Lukács szerint az antiókhiai gyülekezet vezetőinek rendelkezésére ment fel Pál és Barnabás Jeruzsálembe (Csel 15,2). 5 Pogányok: a szó eredeti jelentése: népek, akik csupán a zsidóság nézőpontjából számítottak többistenhivő pogánynak. Nem árt, ha a fordításba belehalljuk a „népek" szó univerzálisabb tartalmát is. Mert az ígéret is így szól: „Világosságodhoz népek jönnek!" (Ézs 60,3). 6 Tekintélyesek: Pál közléseiből nehéz pontos képet alkotni a jeruzsálemi gyülekezet belső viszonyairól, valódi irányítóiról. A „te78