Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 3. Mit bizonyítanak a jeruzsálemi tanácskozás eredményei? (2,1—10)

kintélyesek" a gyülekezet hangadóinak egy szélesebb köre lehetett. Az apostolok és a vének — ahogy Lukács mondja (Csel 15,4). A „vének" pedig a zsidó közösségi élet mintájára a gyülekezet elöljáróinak tanácsát alkothatták. Ebben a szélesebb körű tanácsban volt döntő szavuk az „oszlopoknak", Jakabnak, Péternek és Jánosnak. — Akad olyan magyarázó is (pl. E. Käsemann), aki a „tekintélyesek" nevezetből gúnyos felhangot hall ki. (vö.: 2Kor 11,5!) Ezt a feltételezést alátámasztani látszik a 6. versben található közbevetett megjegyzés is. Mégsem tartom valószínűnek, hogy Pál azoknak a tekintélyét igyekszik lejáratni, akikre a galáciai ellenfeleivel szemben támaszkodik. 7 Pályafutásom: Igyekeztem megtartani a fordításban az apostol hasonlatát, mert gyakran él vele, sőt olykor alaposabban és részletesebben is kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket (lKor 9,24—27; Fii 3,12—15 stb.). A hasonlattal érzékelteti, hogy Jeruzsálemben nagyon sok forog a kockán. 8 Nem kényszerítették körülmetélkedésre: A jeruzsálemi tanácskozás egyik igen fontos tétjét emeli ki itt az apostol. Nyilván azért, mert Galáciában is a körülmetélkedés az első számú követelmény Pál ellenfeleinek „evangéliumában" (5,2). Mert a körülmetélkedés nem pusztán külső aktus, hanem a „törvény igájának" vállalása annak megfelelően, ahogy a korabeli zsidóság a Tóra követelményeit értelmezte. 9 Befurakodott áltestvérek: Pál szavainak a jelentéstartalma az eredeti szöveg szerint is elítélő. Azokat a zsidó származású keresztyéneket jellemezheti velük, akik a Cselekedetek könyve szerint Júdeából Antiokhiába mentek, és a körülmetélkedést az üdvösség feltételéül szabták (15,1). Ez a valószínűen egykori farizeusokból verbuválódó csoport sokáig és erősen tarthatta állásait a jeruzsálemi gyülekezetben, mert még egy évtized múlva is keményen szembehelyezkednek az apostollal, legfájóbb pontként emlegetve, hogy lebeszéli a zsidószármazású keresztyéneket gyermekeik körülmetéléséről (Csel 21,20— 21). — Valljuk meg őszintén, nem lehetett könnyű megemésztenie egy zsidó származású embernek az új korszakot nyitó evangéliumot! — Pál szavaiból nem derül ki, hogy ezekkel az „áltestvérekkel" jeruzsálemi tartózkodása alatt is szembekerült-e, vagy csak Antiokhiában. Képviselőik azonban valószínűleg ott voltak a „tekintélyesek" között is. 1

0 Pedig: továbbvivő és nem ellentétes értelemben értendő. Űj mondatot indít, amely jóval később ér el a csattanóhoz (5. ν.). A mondat tehát nem Pálnak Titusszal kapcsolatos szándékát tárja fel (vö.: Űj prot. ford.). 1

1 Kikémlelni: a görög szó nem utal megbízás alapján folytatott ellenőrzésre. Tehát a maguk szakállára gyűjtöttek „terhelő anyagot" Pálék ellen álláspontjuk alátámasztására. 1

2 Szolgaság jármába igáz · hassanak: Az eredeti szövegben valóban ilyen súlyos tartalmú szó áll. A „szabadság"-gal ellentétes állapot nem könnyű szolgaság! 1

3 Az iga vállalásának dolgában: A görög szövegben olyan szót találunk, amelyet a magyarázók általában az „engedni" ige jellegtelen kiegészítésének, magyarán szószaporításnak tartanak. Pálról azonban nem szabad henye fogalmazást feltételezni! Tulajdonképpen itt mondja ki azt a szót, ami körül az ellentétek kiéleződtek. Mert a „hüpotagé" (önmagunknak a törvény alá vetése) az, amiben az apostol egy jottányit sem engedhet! Galáciában is ezt akarják Pál ellenfelei elérni (4,21). 1

4 Ne79