Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 2. Mit bizonyít az apostol megtérése és az azt követő időszak? (1,13—24)

a galatáknak beszámol. Múltjából és jelenéből ez magától értetődő. De a lényeget tekintve igazat kell adnunk neki: az evangélium dolgában nem jelentett neki többletet a jeruzsálemi tartózkodás. Külön érdekessége a beszámolónak Jakab említése. A magyarázók sokat töprengtek azon, mi is lehetett Pál célja ezzel. Talán a galáciai helyzetre van tekintettel? Jakab állhatott ellenfelei háta mögött, vagy őrá hivatkoztak, s most Pál így akarja tudomásukra hozni, hogy akkor Jakabnak semmi kifogása nem volt ellene? Vagy talán éppen Jakabbal való kapcsolatát vetik szemére, és Pál ezért írja, hogy éppen csak látta őt. De ezek a feltételezések alig többek találgatásnál. Mert azt a kérdést is fel lehetne tenni, hogy mi célja volt Pálnak Jakab említésével. Elégedjünk meg ennyivel: Pál Jakab említésével az igazságnak tartozik. Azt viszont mindenesetre érzékelteti, hogy akkor nem került közelebbi kapcsolatba vele, és nem rendelte alá magát az ő tekintélyének. Hogy ilyenfajta híresztelések keringhettek Pálról a korabeli keresztyén köztudatban, mutatja az a közbevetett mondat, mellyel elbeszélése hitelét igyekszik alátámasztani: Mindarról amit írok, íme, az Isten színe előtt állítom, hogy nem hazudom. Talán az a forrás is, amelyből Lukács Pál jeruzsálemi tartózkodására vonatkozó értesüléseit merítette, ilyen híresztelésből táplálkozott (9,26—30). Az apostolnak nincs más ellenszere ezek ellen a kósza és sokszor rosszindulatú híresztelések ellen, mint Isten színe elé állva, mintegy esküvel erősíteni (vö.: IThessz 2,5; 2Kor 11,31 — mindkét esetben hasonló helyzetben van Pál!), hogy neki van igaza. Mindenesetre az a tény, hogy így kényszerül védeni az igazát, éles fényt vet az új és a régi között tanácstalankodó korabeli keresztyénségben dúló áldatlan és gyakran a személyeskedésig fajuló ellentétekre. (21—24) Ügy látszik, még egy róla elterjedt hiedelmet kell eloszlatnia az apostolnak. Nem maradt Jeruzsálemben vagy a környékén élő gyülekezetekben, és nem ők formáltak belőle apostolt. Rövid jeruzsálemi tartózkodása után ugyanis elment Szíriába és szülőföldjére, Ciliciába. Ott kívánta folytatni missziói munkáját. Így tudja ezt a Cselekedetek könyve is (9,30). Tehát a Krisztusban hivő júdeai gyülekezetek, beleértve a jeruzsálemi gyülekezet szélesebb rétegeit is, nem ismerték őt személyesen. 75