Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 2. Mit bizonyít az apostol megtérése és az azt követő időszak? (1,13—24)

kának vethetett véget az a „kaland", amelyről mind a Cselekedetek könyve (9,23—25), mind Pál beszámol (2Kor 11,32—33). Menekülni volt kénytelen ugyanis a városból, s mivel a kapuk be voltak zárva, a falon át kosárban eresztették le, s így végül is elmenekülhetett. (18—20) Pál semmiképpen nem akar olyan benyomást kelteni a galáciai keresztyénekben, mintha ő elhatárolná magát a jeruzsálemi gyülekezettől és vezetőitől, önállóságát nem tekinthetik különállásnak. A többi apostolt ugyanúgy Krisztus küldöttének tekinti, mint önmagát. Már az előbb is úgy említette őket, mint akik „előtte lettek apostolokká" (1,17). Apostoli mivoltukat ő, Pál elismeri. Szó sincs tehát egy ún. „páli egyházról". Istennek csak egy „egyháza" van (1,13), az új választott nép, a beköszöntött új korszak Izraele (Gal 6,16). Amit Pál a galatáknak hangsúlyozni akar, nem több és nem is kevesebb annál, hogy evangéliumát nem lehet emberek számlájára írni. Egyedül Krisztus kinyilatkoztatása révén jutott hozzá. Abba beleszólni, hogy ő mit hirdessen, másnak alkalma sem volt. Pál, aki Isten egyetlen egyháza részesének és apostolának tartotta magát, talált is alkalmat arra, hogy felmenjen Jeruzsálembe, az anyagyülekezethez, hogy kifejezésre juttassa összetartozásukat. Amikor felkereste őket, már három évi missziói munka aranyfedezetét vitte magával. Ütjának célja nem is az volt, hogy oktatást nyerjen tőlük az evangélium dolgában. Tizenöt nap nem lett volna erre elegendő. Elsősorban Kéfást kereste fel, aki szintén sokat tett már az evangélium örömhírének terjedéséért. Tájékoztatta őt mindarról, ami az ő szolgálata nyomán történt. A tájékoztatás és tapasztalatátadás bizonyára kölcsönös volt. Más apostolt még csak nem is látott. Csak Jakabot, az Ür testvérét látta Péteren kívül, aki már akkor nagy tiszteletben állt a jeruzsálemi keresztyének előtt (2,9), és a törvény (a Tóra) előírásainak megtartása tekintetében a szigorúbb felfogást képviselte. De csak „látta" Jakabot, dolga nem volt vele. Az események elbeszélésében Pál láthatóan arra törekszik, hogy éreztesse a galáciai keresztyénekkel: az érintkezési felület a jeruzsálemi vezetők és közötte nem volt számottevő. Lukács a Cselekedetek könyvében Pál Jeruzsálemben tett látogatását illetően több nehézségről és bonyodalomról ír (9,26—30). Valószínűleg nem is zajlott le olyan simán ez a látogatás, mint ahogy arról Pál 74