Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 2. Mit bizonyít az apostol megtérése és az azt követő időszak? (1,13—24)

történt, szöges ellentétben van azzal, ami utána következett. Jézus kinyilatkoztatásának hatására az elvakult keresztyénüldöző a pogányok apostola lett. De mi volt az a nagy tanulság, amit a kinyilatkoztatásból merített, és mi volt, ami ezt a fordulatot kikényszerítette belőle? Ezt adja tudtunkra az elbeszélésbe tudatosan beleszőtt ótestamentumi fordulatokkal. Így akarja megértetni a galatákkal, hogy éppen ő, aki az ószövetségi Tóra és a szent hagyományok rajongója volt, mennyire nem értette meg az Ószövetség Istenét, őt, aki újat ígért, és Krisztusban el is hozta az újat. De a kapott kinyilatkoztatásából azután megértette: ami történt, Izrael népe múltjából indult el ugyan, de most már túlnőtt azon. Isten továbblépett, és ő vakságában öt akarta visszafordítani. S most Galáciában ugyanezt akarják megkísérelni! Nem olvasunk ki többet szavaiból, mint amennyit ő valóban mondani akart? Hogy mennyire nem, bizonyítja majd a levélnek az evangélium üzenetét kifejtő része, amelyben pontosan ezeket a lépéseket fogja megtenni. Isten ószövetségi döntéseiből kiindulva érkezik el a Krisztusban nekünk ajándékozott „új"-hoz, hogy megmutathassa a galatáknak, mit akarnak ők eldobni maguktól. Pál tehát megismerte a kegyelem új korszakának evangéliumát, megkapta a küldetést és a feladatot is. Semmi nem gátolhatta abban, hogy azon nyomban el is menjen vinni az evangélium világosságát a pogányoknak. Oda, ahol a legközelebb fekvő érintetlen missziói terület feküdt: Arábiába. Pálnak erről az útjáról a Cselekedetek könyve nem tesz említést, de ez nem csökkenti az apostol közlésének hitelét. A Cselekedetek könyvének szerzőjének, Lukácsnak írói szándéka nem is az, hogy Pál missziói tevékenységéről teljes képet adjon. (Pál három évig tartó efezusi tartózkodásáról például alig közöl valamit.) Arábiából azután az apostol visszatért ismét Damaszkuszba. Visszatérésének okáról nem 'beszél, de mivel az előbbiekben küldetésének ihabozás nélküli /vállalását hangsúlyozta, bizonyosra vehetjük, hogy visszatérése Damaszkuszba ugyancsak missziói célból történt. Miért csak most választja Damaszkuszt misszió területül ahelyett, hogy azonnal ott kezdte volna működését? Csak találgathatunk. Talán meg akarta várni, míg tisztázódik helyzete, és egyértelművé válik megváltozott álláspontja a damaszkuszi keresztyének előtt. Ennek a damaszkuszi missziói mun73