Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 2. Mit bizonyít az apostol megtérése és az azt követő időszak? (1,13—24)

az apostolok közül nem láttam, kivéve Jakabot, az Űr testvérét.

1

9 (20) Mindarról, amit írok, íme, az Isten színe előtt állítom,

2

0 hogy nem hazudom. (21) Azután elmentem Szíria és Cilicia vidékére.

2

1 (22) A Krisztusban hivő júdeai gyülekezetek pedig nem ismertek személyesen, (23) csak hallották, hogy „aki minket üldözött egykor, most

2

2 hirdeti annak a hitnek

2

3 evangéliumát, amelyet korábban irtott," (24) és dicsőítették értem az Istent. 1 Hallottátok: Mikor hallhattak a galaták Pál zsidó múltjának viselt dolgairól? (Csak az erről szóló értesüléseikre hivatkozik. A 15. verstől már személyes vallomást tesz.) Néhány exegéta (pl. Bammel) feltételezi, hogy ellenfelei terjesztik róla ezeket a híreket. Azaz befeketíteni igyekeznek. Ez azonban nem valószínű, mert így csak az apostol malmára hajtották volna a vizet. Pál minden bizonnyal maga is beszélt nekik minderről galáciai tartózkodása alatt. Ezt viszont szokása szerint valamiképpen jelezné levelében („Tudjátok", „elmondtuk nektek" stb.). Ezért tartom valószínűnek, hogy már Pál érkezése előtt eljuthatott Galáciába viselt dolgainak híre, esetleg a zsidó zsinagógák révén. 2 Zsidó életformát: Az eredetiben a szó: ..Ioudaiszmosz", pontos fordításban: zsidóság. De nem a zsidóságnak, mint népnek megjelölésére szolgált, hanem a zsidó életforma belső és külső jegyeinek összességét jelentette. Elsősorban magát a zsidó vallást (2Makk 2,21; 8,1; 14,38), később a rabbinizmusban pedig a Tórát, a törvényt. Mivel azonban a zsidó nép életét a legapróbb életmegnyilvánulásig megszabta vallása, a „zsidóság" egy sajátos életformát is jelentett, belülről és kívülről nézve egyaránt. Nemzeti önállósága nem lévén, ebből a minden mástól elütő életformából merítette a zsidóság az együvé tartozás tudatát, vö. Str.—

Β. III. 536 ο) 3 Ugyanaz, mint a 2. jegyzetben, de itt feladatként jelentkezik. 4Rajongója: az eredeti szövegben „dzélótész" áll. Ugyanígy nevezték a zsidóság szélsőséges nacionalista szárnyához tartozókat. De ez nem jelenti azt, hogy Pál is ehhez az irányzathoz tartozott. 5 Atyák hagyományainak: Ez a megjegyzés elárulja, hogy Pál a zsidóságnak a farizeusi irányzatához tartozott. Erről egyébként Fii 3,5-ben nyíltan is beszél. Az „atyai hagyományok" ugyanis elsősorban a farizeusok előtt álltak nagy becsben. Ök kötelező erejűnek tekintették a Tórának az írástudók által nemzedékeken keresztül kifejtett, összegyűjtött és továbbadott magyarázatát, az „atyai hagyományokat", amelyek mintegy kerítésül szolgáltak a kegyes számára, hogy még véletlenül se lépje át a törvényben megszabott határt. (Str.—

Β. III. 693.) Szemben a szadduceusokkal, akik csak a Tórát fogadták el kötelező érvényűnek. Jeruzsálem pusztulása után (Kr. u. 70-ben) a zsidóság a farizeusok és írástudók irányítása alatt élte tovább életét, és az „atyai hagyományok" is egyre nagyobb jelentőségre tettek szert. Hamarosan össze is gyűjtötték ezeket az ún. Talmudban. Hogy a fejlődés útja merre vezetett, arról álljon itt egy idézet a Talmudból: „Raba 61