Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 1. Az evangélium nem emberi eredetű (1,11—12)

tett az evangéliumhoz. Pál komolyan veszi ezt az érvet, és kijelenti: ő az evangéliumot nem embertől vette át, és nem is úgy tanulta. Itt csak keresztyén emberek jöhetnek szóba, hiszen csak tőlük vehette és tanulhatta volna az evangéliumot. Hogyan? Pál az evangélium hitelét rontó tényezőnek tartja, ha az evangélium keresztyének kezén fordul meg? Talán a keresztyén embereket is az Isten dolgaiban megbízhatatlan emberek közé sorolja (11. v.)? S ha így van, akkor azok, akik nem közvetlenül az Űrtől, hanem emberek közvetítésével hallották meg az örömhírt, nem lehetnek bizonyosak az evangélium tisztaságában? Akárhogy szépítjük is a dolgot, be kell látnunk: Pál ezekre a keresztyén hitet mélyen érintő kérdésekre igent mond: az ember közvetítő szerepe árthat az evangéliumnak. Nemcsak azért tiltakozik az ellen, hogy ő közvetítők révén jutott az evangéliumhoz, mert ellenfelei ezt is felhozzák ellene. (Egyáltalán nem bizonyos, hogy vádolták ilyesmivel!) Evangéliumból fakadó emberszemlélete követeli meg, hogy az evangélium mentes legyen még a keresztyén ember befolyásától is. Mert bár a benne hivőt munkába vette Krisztus újjáteremtő szeretete, mégis majd csak a végcélnál mondhatja el: íme, minden újjá lett! Addig viszont osztozik minden embertársa sorsában. Megmarad repedt és megvakult tükörnek, amelyen ugyan fel-felcsillan valami Isten dicsőségéből, de míg tart a földi lét, sohasem tudja teljes fényében visszatükrözni azt. Sanyarú is a sorsa annak, aki emberi közvetítőkhöz köti az ő hitét! Ezért nem akar Pál hallani arról, hogy ő a rábízott evangéliumot másod- vagy harmadkézből kapta, vagy hogy valakinek meg kellett tanítania rá. Ö magától az Űrtól kapta. Másképpen: a Jézus Krisztus kinyilatkoztatása révén jutott hozzá. Azt a görög szót, amellyel megnevezi, amiben Jézus Krisztus által része lett, meg kell tanulnunk. Rendkívül nagy horderejű szó az Újszövetség világában. A görög szó így hangzik: apokaliipszisz. A magyar mozinézők már ismerhetik ezt a szót, hiszen nem is olyan régen ezzel a címmel játszottak egy amerikai filmet a vietnami háború borzalmairól. Az apokalipszis mint „drámai és katasztrofális esemény" azonban a szónak csak mellékjelentése. A szó igei alakjának eredeti jelentése: leleplezni, napvilágra hozni azt, ami az emberi szem előtt még rejtve van. Fontos motívum 55