Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

II. NINCS MAS EVANGÉLIUM! (1,6—10)

(10) Egy kérdés azonban még függőben maradt és válaszra vár. Mi a biztosíték arra nézve, hogy az egész vitás ügyben Pálnak és munkatársainak van igaza? Mindkét fél azt állítja a maga tanításáról, hogy az evangélium. Elegendő Pálnak arra hivatkoznia, hogy ő hirdette először az evangéliumot Galáciában? Vagy talán egyedül ő lehet olyan bizalmas kapcsolatban Istennel, hogy ilyen bátran kimondhatja: ami az enyém, az az Istené? Sejtjük, hogy minden, amit az egyetlen evangéliumról és az egyetlen evangélium mindent megítélő mértékéről mondott, a kérdésre adott válaszon áll, vagy bukik. Ebben a nehéz helyzetben nem tud mást tenni: magára hivatkozik. Semmi kétségbevonhatatlan külső jel vagy bizonyíték nem áll rendelkezésére, csak a maga igazának tudata és vállalása. De ez nem hitének fogyatékossága. Az ügy ilyen, amelynek szolgálatába szegődött. Isten mindig védtelenül hagyja a hátát. Aki nem akar hinni benne, és nem azt az arcát keresi, amelyet Jézusban felfedett, talál elég sebezhető felületet rajta. Pál a kétkedő kérdésekre visszakérdez: Talán azt gondoljátok, hogy én most embereket akarok rászedni, vagy talán Istent? Vagy másként: Azt hiszitek, én a magam álláspontját, vallásos hóbortjaimat akarom rákényszeríteni emberekre éppen úgy, mint Istenre? A választ az olvasóra bízza. Mindenkinek magában kell eldöntenie, mit válaszol. Pál sem felel nyíltan. De abból amit válaszol, kihallhatjuk a „nem"-et. Ö nem akar rászedni sem Istent, sem embert. Neki egyedül az a fontos, amit Isten akar, és amit az Ö nevében kell vinnie az emberekhez. Mert ő nem az emberek kedvét keresi. Lehetséges, hogy galáciai ellenfelei azzal vádolták, hogy az emberek kedvét keresi, amikor a törvény terhét le akarja venni a vállukról. Pedig ha Pál emberek kedvét keresné, akkor alkalmazkodna a Galáciában uralkodó hangulathoz, és nem írná meg levelét. Az apostol kijelentése könnyen félreérthető. Hát nem az az Isten akarata, hogy az övéi minden ember javát szolgálják? Nem kíván-e meg a szeretet rengeteg alkalmazkodást? Dehogyisnem! De az apostol most egészen másról beszél: az evangélium hirdetője nem szabhatja a rábízott üzenetet hallgatói ízléséhez. Nem lehet a gyülekezet gyarló emberi vágyainak a kiszolgálója. Nem neki kell a gyülekezet után mennie. A gyülekezetnek kell reá hallgatnia. Mert csak így szolgálhatja javukat. Ha Pál még mindig emberek kedvében akarna járni, nem volna 45