Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

II. NINCS MAS EVANGÉLIUM! (1,6—10)

Krisztus szolgája. Az Ótestamentum nagyjai a földi embernek kijutó legnagyobb tisztességnek tartották, ha Isten szolgái lehettek. Ha nagy az Űr, nagyra becsült a szolga is. Pál is büszkén emlegeti nem egyszer „a Krisztus szolgája" kitüntető címet (Rm 1,1; Fii 1,1). De most inkább arra gondol hogy „nem lehet a szolga feljebb való az ő uránál" (Mát 10,24). Neki kell urához igazodnia, és nem fordítva. Pál Krisztus szolgájának vallja magát, aki nem parancsolni akar Krisztusnak, hanem engedelmeskedni. Még pedig azért, hogy Krisztus újjáteremtő szeretetével szolgálhasson azoknak, akiknek Pál szolgál. Nem mintha nem állt volna szoros kapcsolatban sok emberrel és nem szorult volna mások segítségére. Mégis éppen a reábízottakért függetleníti magát minden emberi tekintettől, s őrzi önállóságát körömszakadtig minden más befolyástól. Népszerűséget könnyen szerezhetne magának, ha az emberek kedvében akarna járni, de akkor bűneikben hagyná őket, és nem mutatná meg nekik a szabadulás egyetlen útját. Végére értünk Pál apostol egyik leghatározottabb, legszókimondóbb, az evangélium mértékét a legkövetkezetesebben alkalmazó bizonyságtételének. A végeredmény mégis ez: hogy hihessünk neki, azt is el kell hinnünk, hogy ő valóban Krisztus szolgája. Mintha újra bizonytalanná vált volna minden. Ám helyzetünk mégsem egészen reménytelen. Az evangélium, amelyet Pál képvisel, nemcsak hitet vár, hanem hitet is teremt. Krisztus által újjáteremtett szemeket és füleket ad, amelyek látván látnak, és hallván hallanak. Akiken segített Jézus evangéliumával, azok már nem kételkednek Pál igazában. Ők is boldogan vallják vele együtt: Nincsen más evangélium. 46