Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

II. NINCS MAS EVANGÉLIUM! (1,6—10)

3 Kegyelemhez: a magyar fordítás ismét nehéz feladat elé állít minket. Az „en" elöljárót az újszövetségi görög nyelv sokféleképpen alkal­mazza. Szerepelhet helyhatározói, állapothatározói, eszközhatározói és célhatározói értelemben („eisz" helyett) is. Így egyaránt jogunk van az „elhívást" Krisztus „kegyelméből", „kegyelme által" vagy „kegyelméhez" történő elhívásnak tekintenünk. Mégis a harmadik változat látszik a legvalószínűbbnek. A „kaiéin" (elhív) „en"-nel Pál­nál több ízben is valamilyen célt szem előtt tartó megszólítást fejez ki. (lKor 7,15; IThessz 4,7) A mellékmondat értelme tehát ezek sze­rint: Azért hangzott el Isten hívó szava, hogy a galáciaiak Krisztus kegyelméhez téFjenek, és belőle éljenek. Ezt a változatot támasztja alá Gal 5,4 is, ahol Pál éppen arról beszél, hogy a törvény hatalma alá adott élet kiesik a Krisztus kegyelme alatt folyó életből. 4 Másik (ev.): Pál nem ugyanazt a névmást használja itt, mint a 7. v. elején. A görög „heterosz" jelentése elsősorban: egyik a kettő közül. Az „allosz" (1. v.) pedig olyan valami „mást" jelent, ami tetszőleges számú lehet. A 6. versben tehát az apostol még az általa hirdetett evangéliummal szemben alternatívát kínáló tévtanításra céloz. 5 Egyesek: Pál a levélben seholsem nevezi meg ellenfeleit. Lehet, hogy nem ismerte őket, vagy nem hallott róluk név szerint. Vagy talán nem akarja kipellengérezni őket? Inkább arról lehet szó, hogy az apostol nem egyes személyekre akarja irányítani a gyülekezet figyel­mét, hanem arra a tanításra, amelyet képviselnek. Legyen az bárki. — A fogalmazás azt is érzékelteti, hogy Pál ellenfelei nem lehettek valami sokan. De befolyásuk a gyülekezetre azért komoly veszélyt jelentett, (vö. Gal 5,7—8) 1 1 Krisztus evangéliuma: A birtokos esetben álló „Krisztus" egyaránt érthető genitivusz obiektivusznak és szu­biektivusznak. Jelölheti tehát az evangélium tartalmát (obi), de azt is, aki az evangélium által munkálkodik (subi). A kérdésben nem szükséges döntenünk, mert a kettő együtt vall az evangélium titká­ról. — Ezt az evangéliumot Pál ellenfelei nemcsak „elferdítik" (Űj ford.!), hanem ki is forgatják igazi valójából. Ez az értelmezés felel meg a gondolatmenetnek, és az apostol kemény ítéletének. (6. v. és 8. v.!) 7 A mondanivaló ellentétes kötőszóval való fokozása az ere­deti szövegben rendkívül nyomatékos. 8 Mennyből jövő angyal. Az exegéták találgatják, hogy Pál miért gondol az angyalok által hir­detett evangélium lehetőségére. Célzás volna talán arra, hogy a tör­vény volt az, amely angyalok közvetítésével adatott? (3,20) (A. Schweitzer) Vagy talán arra gondol, hogy a galáciabeliek első ott­létekor őt is „Isten angyala"-ként fogadták, s most ugyanazzal a szent áhítattal hallgatnak másra? (4,14) Ez utóbbi könnyen elkép­zelhető. Bizonyosnak csak annyi mondható, hogy a Biblia embere számolt olyan mennyei lényekkel, akiket Isten üzenetközvetítőinek tartott. Azt viszont még a rabbinizmus sem tartotta lehetségesnek, hogy valaki egy angyal szavának engedjen, ha az ellentétben áll a Tórával. (Str— Β III. 535) 9 Legyen átkozott: pontosabban: legyen átokká! A fordítás alapjául szolgáló görög szó ismerősen cseng az egyháztörténetben járatosak fülében: „anathema". Szomorú neve­zetességre tett szert ez a szó a gyakori és sokszor kölcsönös egyházi 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom