Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

BEVEZETÉS - 2. A levél megírásának oka és célja

viszont csak akkor érkeztek számunkra ismeretlen irányból oda, amikor az apostol már elhagyta a gyülekezeteket. De véletlenül akadtak rájuk, és minden rossz szándék nélkül adták át a pogány származású galáciai keresztyéneknek zsidókeresztyén meggyőző­désüket. Mussner kikerüli az állásfoglalást, és meghatározhatatlan eredetű judaizáló zsidókeresztyénekről beszél. Kümmel, Stählin és Eckart azonban kapcsolatot lát a Galáciá­ban fellépő zsidókeresztyén tévtanítók és a jeruzsálemi gyüle­kezet egy bizonyos farizeusi irányzata között, akiket az apostol „áltestvéreknek" nevez (2,4), és akikkel már Antiofchiában is töb­ször meggyűlt a baja (2,12). Még náluk is határozottabb kontúrok­kal rajzolta meg az összefüggést nemrégiben Lindemann (Evang. Theologie 1980. 437—455. ο.). Feleleveníti Baur nézetét, és iga­zolja helytálló voltát. Sorra veszi az apostol leveleiből kiszűrhető adatokat, és gondosan elemzi őket. Kimutatja, hogy a jeruzsálemi gyülekezet a Pál ellenes hangulat kiindulópontja, innen indultak egyesek az apostoli gyűlésen Pálnak jutott munkaterületre, hogy a jeruzsálemi tekintélyekre hivatkozva rávegyék a pogány szár­mazású keresztyéneket a zsidósághoz való csatlakozásra. „Mivel a Galáciai- és a második Korinthusi-levélből megismert ellenfelek ugyanabból a fából vannak faragva — írja —, nem tudunk sza­badulni attól a benyomástól, hogy a második Korinthusi-levél és Galata-levél ugyanarról a tervszerűen megszervezett Pál-ellenes frontról tanúskodik." Lindemann felfogásának igazát a Galata-levél számos kijelen­tésével alátámaszthatjuk. Pál nem egy ízben tesz megjegyzést az emlberi tekintély csekély jelentőségére az evangélium dolgában (2,16; 5,10; 6,3). Nyilván az ellenfelei mögött álló tekintélyekre céloz. Ilyenekről pedig a kezdeti időkben csak Jeruzsálemben le­hetett szó. Jeruzsálemet is többször említi. 4,25—26-ban egyenesen szembeállítja a földi Jeruzsálemet a mennyeivel, azaz az egy­házzal. Sok találgatás folyik a néven nem nevezett tekintély kiléte körül. Van, aki Péterre gondol. Róla azonban más kép alakul ki az Űjszövetség adatai alapján (vö. még: 2,11—14!). Sokkal inkább illik ez a szerep Jakabra, aki már Antiokhiába ellenőröket küld a zsidókeresztyének életmódjának megfigyelésére. Jakab az öt­venes években már a jeruzsálemi gyülekezet első embere. Lin­demann megjegyzi, hogy az ő keze is benne lehet a jeruzsálemi 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom