Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

BEVEZETÉS - 2. A levél megírásának oka és célja

kollekta kudarcában. Valóban, a gondosan előkészített adomány átadásáról a Cselekedetek könyve nem beszél. Galáciában tehát Jeruzsálemből irányított törvényeskedők akarták „helyrerakni" Pál „elhibázott" munkáját. Ezért az apostol levelének tartalmával nem fog mellé, hanem éppen a kockán forgó ügy elevenére tapint. Mi indította ezeket az embereket arra, hogy távol fekvő gyülekezeteket is felkeressenek? (Maga a távolság nem lehet érv a jeruzsálemi kezdeményezés ellen, hiszen Joszefusz közlése szerint egy galileai zsidó rabbi, Eleázár még a sokkal távolabb fekvő mezopotámiai Adiabenébe is „elfáradt", hogy a zsidósággal rokonszenvező uralkodót a körülmetélkedésre rávegye.) A tanításukról már volt szó, de bizonyára más indokaik is voltak. Jewettnek igaza lehet, amikor a mozgalom történeti hátterét így próbálja feleleveníteni: Joszefusztól tudjuk, hogy a zelóták szélsőséges nacionalista csoportja az ötvenes évek elején egyre inkább kezébe ragadta a dolgok irányítását Palesztinában, és főleg Jeruzsálemben. A zsidókeresztyéneket azzal gyanúsították meg, hogy nem igazi izraeliták, különösen Pál miatt, aki szerint a körülmetélkedés nem szükséges az üdvösséghez. Ezért az a veszély fenyegette őket, hogy Pál miatt üldözni fogják őket (6,12!). Végigjárták tehát a páli gyülekezeteket, hogy rávegyék őket a körülmetélkedésre és a zsidósághoz való csatlakozásra, és ezáltal a galaták „testével dicsekedhessenek" (6,13!), vagyis a zelótáknak kedvében járjanak. Nem volt könnyű a helyzetük, de azért egészen bizonyosan voltak sokan a jeruzsálemi gyülekezetben olyanok is, akik nem értettek egyet ezzel a megoldással, a kegyelem igazságának feladásával. c) Az „egyetlen evangélium" Pál szerint Amint láttuk, Pálnak nem elszigetelt, egyedi esettel volt dolga, hanem egy rendkívül kiélezett és a keresztyénség jövőjét döntő módon meghatározó teológiai, valamint egyházpolitikai helyzetben kellett állást foglalnia. Ez a nagy tét teszi a Galata-levél hangnemét minden más páli levélnél élesebbé és határozottabbá. Tudjuk, tudott ó rendkívül rugalmas is lenni (vö.: lKor 9,19—23). Most viszont felismeri, hogy a rugalmasság az egyház halálát jelentené, sőt még ennél is többet: annak az újnak a feladását, amelyet Isten Jézus Krisztus által hozott el a világnak. 17