Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)

A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - III. KRISZTUS KOZMIKUS MÉRETŰ SZOLGÁLATA (Alap-vetés I.) 1,12-23 - 1. Krisztus életünk nagy fordulópontja 1,12 — 14

Atya lehette őket alkalmassá minderre, aki megajándékozta őket a Krisztusba vetett hit ajándékával. „A mi alkalmas voltunk az Istentől van" — mondja Pál 2Kor 3,5-ben. Mint egykor Izrael hazátlan fiainak osztályreszt adott az ígéret földjéből, úgy adott részt nekik is, akik egykor pogányok voltak, az egyház testében, ahol részük lehet Krisztus szolgálatában, és elnyerhetik a „mennyekben számukra fenntartott reménység"-et (1,5; 1,27). A nagy fordulat óta világosságban élhetnek. Tehát ott, ahol Isten Krisztusban felkínált szeretete győz vakságukon, hitetlenségükön, bűnös megkötözöttségeiken. A gyülekezet pedig nem felejtheti el, hogy mit tett velük az Isten, mégha teljes osztályrészük elnyerése hátra is van. (13) Az Atya úgy tette alkalmassá a gyülekezet tagjait osztályrészük elnyerésére, hogy kiszabadította őket a sötétség hatalmából. Minden emberi jószándék ellenére sem voltak képesek gyökeres változást hozni életükbe, mert egy sötét hatalom fogságában sínylődtek. Pál sorai úgy jellemzik a világot mint a világosságnak és sötétségnek, ennek a két egymással kibékíthetetlen hatalomnak küzdőterét. (Vö.: 2Kor 6,14 — 15). Az iráni (perzsa) gondolkodók szerint a jó és rossz ellentéte a természet világát is áthatja. Pál, a biblikus gondolkodással összhangban, nem megy ilyen messzire. Számára a jó és gonosz ellentéte nem a puszta létben rejlő, úgyszólván fizikai adottság, hanem szellemi valóság. Isten jó akarata feszül neki az ember bűnös, megromlott akaratának. A 2,5 versétől kezdődő sorokban majd nyíltan is kifejti ezt. Más oldalról megközelítve ugyanezt az igazságot fejezi ki, amikor az ember testi (szarx) mivoltáról beszél (2,11; 2,23;). Csak míg a „testi" mivoltunk istenellenes, belső meghatározottságunkat jelenti, addig a „sötétség hatalma" az egész embervilágra kiterjedő, emberfeletti megkötözöttségünket érzékelteti. Ahogy „testi" meghatározottságunkon csak Isten Lelke tud változtatni, úgy a „sötétség hatalmá"-n is csak Isten „világossága", mennyei világának teljes ereje tud diadalmaskodni. Az ember tehát olyan hatalom befolyása alatt él, amelytől maga erejéből nem szabadulhat meg. Sorsa nem attól függ, hogy személy szerint küzd-e vagy sem ez ellen a hatalom ellen. Csak ha Isten világossága tör be életébe, akkor lehet része gyökeres változásban. A sötétség hatalma akkor szűnik meg életünkben, amikor Isten áttelepít minket szeretete Fiának országába. Nincs tehát „senki földje". Luther hasonlatára kell gondolnunk: Az ember sorsa olyan mint 58