Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)

A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - III. KRISZTUS KOZMIKUS MÉRETŰ SZOLGÁLATA (Alap-vetés I.) 1,12-23 - 1. Krisztus életünk nagy fordulópontja 1,12 — 14

a lóé. Ha nem Isten lovagolja, akkor az ördög a lovasa. (De servo arbitrio.) Mégsem valami megszállottságról van szó. Az ember nem akaratlan báb a rajta ülő hatalom markában. Maga is átadja magát ennek a befolyásnak. Rab volta abban nyilvánul meg, hogy nincs ereje lerázni magáról ezt a befolyást. Szabadulni is csak akkor tud, ha egy másik, erősebb hatalom befolyása alá kerül (Mk 3,27 és párh.). Ezt tette velünk Isten, amikor szeretete Fiának uralma, befolyása alá helyezett minket. De ez a befolyás mégsem az előzővel ellenkező előjelű rabság. Jézus uralma alatt szabadulunk fel arra az életre, amelyre Isten teremtett és hívott el minket. Mert Krisztus uralma alatt Isten szeretetének fénye és melege vesz körül. Azé a szereteté, amely nélkül ember voltunk nem teljesedhet ki. Ma már pszichológiai közhelynek számít, hogy a szeretet légköre nélkülözhetetlen az ember számára. Pál a szeretetnek erről a krisztusi uralmáról úgy beszél a gyülekezetnek, mint amely nem utópisztikus álom, hanem életüknek már bekövetkezett valósága Krisztusban. (14) A börtönünk kulcsa tehát maga Jézus Krisztus. Egyedül az ő szeretetének van hatalma megváltani a rabságból, kiszabadítani a „sötétség" befolyása alól. Ez a megváltás bizonyos értelemben még reménységünk tárgya (Lk 21,28; Rm 8,23; 2Kor ó,8). De a Kolosséilevél már ismert nézőpontja értelmében a végső megváltásunk is úgy tekinthető, mintha már megtörtént volna. Hiszen a „lütron"-t, a váltságdíjat Jézus már lefizette. Ezen a ponton válik világossá, hogy a megváltás és bűneink bocsánata ugyanannak az eseménynek két oldala. A „sötétség" hatalmából csak a bűnbocsánat árán van szabadulás. Nem azért vagyunk ugyanis rabok, mert hozzá vagyunk kötve ehhez a világhoz. Bűneink zárnak ki Isten világából, és bűneink miatt szolgáltatott ki Isten minket a sötétség erőinek. Aki tehát valóságos szabadulást akar szerezni az embernek, először bűnös adósságától kell megszabadítania. Mivel azonban Jézus Krisztus a kereszten lefizette a váltságdíjat és békességet szerzett általa számunkra, (1,20) szabadítása valóságos, döntő életfordulatot hozó szabadulásunkká lett. Mikor következett be ez a döntő fordulat a kolosséi keresztyének életében? Nem kétséges, hogy Pál a keresztségiiket tartja annak a döntő eseménynek, amely által megtört rajtuk a sötétség hatalma, és részt kaptak Isten bűnbocsátó szeretetének világosságából a Jézus Krisztus által. De az apostol most elsősorban azt akarja tudatosítani bennük, hogy mindez nem történhetett volna meg velük a keresztségben, 59