Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)

A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - II. HÁLAADÁS ÉS KÖNYÖRGÉS A GYÜLEKEZETÉRT 1,3-11

tosság. Amikért imádkozik, azok tartalmilag, teológiailag egymással bonyolult összefüggésbe kerülnek. Alap, mód, erő és cél kibogozhatatlanul összefonódnak egymással. Ezért törekednünk kell arra, hogy a fordításban és a magyarázat során, amennyire ez lehetséges, megőrizzük az eredeti szöveg szerkezetét. Úgy tűnik, hogy a 12. versben a könyörgésből ismét hálaadásba váltva folytatódik az apostol imádsága. Tartalmi meggondolásokból azonban a 12—14 verseket már a következő, a levél súlypontját jelentő rész bevezetésének kell tekintenünk. 1. 3—II: (3) Hálát adunk Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának mindenkor, valahányszor értetek imádkozunk. ('<) Mert hallottunk a ti Krisztus Jézusban gyökerező hitetekről és arról a szeretetről, amely él bennetek valamennyi szent

1 iránt (») a menynyekben számotokra fenntartott reménység alapján

2, amelyről már hallottatok a hozzátok elérkezett evangélium

3 igazságának igéjében. ((») Ahogy ez az egész világon gyümölcsöt hoz és növekszik

4, úgy nálatok is, attól a naptól fogva, amelyen meghallottátok és megismertétek az Isten kegyelmét igaz valójában, (7) ahogy lipa frásztól

5, a mi szeretett szolgatársunktól tanultátok, aki Krisztus hű szolgája értünk®. (íí) Ő be is számolt nekünk a ti Lélekből

7 fakadó szeretetetekről. (9) Ezért mi is attól a naptól fogva, hogy erről hallottunk, szüntelenül imádkoztunk és könyörögtünk értetek, hogy teljetek

8 meg akaratának megismerésével minden lelki

9 bölcsesség és belátás

10 által, (10) hogy az Úrhoz méltóan folytathassátok életeteket

1

1 az ő teljes tetszésére, teremve mindenféle jócselekedet gyümölcsét és növekedve

1

2 Isten megismerésében, (11) minden erővel megerősödve az ő dicsőségének hatalmas volta szerint teljes állhatatosságra és hosszútűrésre örömmel

1

3. 1 Szent: lásd 1,2-höz fűzött megjegyzést (4. j.) 2 Vitatott a reménység mondattani helye. Az új fordítású Bibliában az állítmánnyal van összekapcsolva: ,,Hálát adunk a reménységért." Ez a fordítás nyelvtanilag helytelen. „Reménység alapján"-t kell fordítanunk, mert az apostol a reménységben a hit és szeretet alapját kívánja megjelölni. A reménység a mondatból kiemelkedik, és a következő mondatok tárgyát képezi. Fel kell figyelnünk itl a reménység sajátos értelmére is. Ez esetben nem a jövő felé kitáruló mozdulatot, hanem a reménység tárgyát l'ejezí ki (v. ö.: Rm 8,24-el!). Az írásmagyarázók messzemenő következtetéseket vonnak le ebből. Mivel itt a már meglevő reménység44